#Kedd#November#16

Reggel arra ébredtem, hogy Máté telefonja csörög.
- Kidobom az ablakon azt a masinát. Elegem van belőle. - morogtam.
- Jó reggelt kincsem - puszilta meg Máté az arcom.
- Miért szól ilyenkor ? - céloztam a telefonjára.
- Jelez, hogy hívnak..
- Ide adod? - kérdeztem.
- Miért? - kérdezte.
- Add ide. - mosolyogtam rá álmosan.
- De ne bántsd - nevetett Máté.
- Csak add ide. - kérleltem és végül megkaptam a telefont, de mint mindig most is csörgött. Nándi volt az.
- Jó reggelt Nándi, reggelt - ismételtem.
- Jó reggelt - nevetett.
- Ne haragudjon, de majd dél fele talán elérhető lesz, szép napot.
- Szép napot - mondta majd kinyomtam a telefont. Végül kikapcsoltam, és leraktam a szekrényre. - Mikor keltél?
- Olyan  5  fele. - mosolygott, és hozzám bújt.
- Szent ég - dörzsöltem meg a szemem és az arcomat is.
- Hány óra?
- Nem tudom, valaki elvette a telefonomat - puszilgatta a nyakam.
- 9:56 - néztem meg az enyémet. - U jo sokáig aludtam, neharagudj, miért nem kelltettél fel?
- Olyan aranyosan aludtál - mosolygott.
- Elmegyünk valahova reggelizni? Elég egy kávé is amugy, nem vagyok éhes.
- Ó, ilyen hamar? Mindjárt dél szivem, szerinted van még reggeli?
- 10 órai tuti van - mondtam Máté pedig nevetett.
- Össze pakolok, kijelentkezünk és együnk valahol. - mosolyogtam rá.
- Rendben. - mosolygott Máté.
- Na felöltözök - takartam ki magam és kipattantam az ágyból, majd bementem a cuccaimmal a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, és felöltözve kijöttem a fürdőből.
- Ha így haladunk, még itt is ebédelünk - nevetett Máté. - 10:34
- Még megfésülködök - mosolyodtam el és bementem a fürdőbe. Épp össze akartam kötni egy coffba mikor Máté felöltözve megjelent mögöttem. És puszilgatta a nyakam.
- Naa, még egy percet várj már, tényleg annyi, míg összekötöm a hajam.
- Közbe fogat mosok. - mondta én pedig arrébb álltam, Máté nem gondolkozott, egy fél perc se kellett már le is vette a pólóját. Majd elkezdte megmosni a fogát. Össze kötöttem a hajam és hátulról megöleltem.
- Nem vagy az a szégyellős típus - simítottam végig a hasán, majd adtam neki egy nyakpuszit és kimentem a fürdőből.
Összepakoltam a cuccaimat. Meg úgy nagyjából az övét is, csak összehajtottam a ruháit, a táskájába már nem akartam belenyúlni. Nagyjából rend volt. Épp az ágytakarót terítettem le, mikor Máté kijött a fürdőből.
- Komolyan összehajtottad a ruháimat - ölelt meg hátulról.
- Ne haragudj, én nem akartam tolakodni, turkálni, csak ..
- Hé - vágott közbe - köszönöm - puszilt meg és eldőltünk az ágyra, Mátéra estem.
- Nem ütöttelek meg? - néztem rá komolyan ő pedig nevetett.
- Egésznap így fogsz aggódni? - nézett mélyen a szemembe.
- Lehet, nem tudom. - adtam neki egy arc puszit.
- Egyébként azzal a 20 kilóddal hogy ütnél meg? - nevett.
- 20?  Te megőrültél? Legalább 60  vagyok. - mondtam Máté pedig olyan sokáig nevetett ezen hogy kénytelen voltam elmosolyodni.
- Te bolond vagy - szólalt meg igen hosszú idő után de tovább nevetett.
- Megőrültél. - hagytam rá és felálltam. A fürdőt nagyjából elrendeztem majd mikor kijöttem, Máté már el is pakolt és épp sms-t írt a telefonján.
- Csak a srácok érdeklődnek - mondta és magához húzott, leültem az ölébe és ketten válaszoltunk az sms-re. Majd egy újabbra és újabbra. Végül úgy döntöttünk hogy elfoglaljuk magunkat délig.
- Én délig ki nem birom kávé nélkül. - mondtam.
- De-de. - mosolygott Máté.
- Nem - szomorkodtam.
- Keresünk valami kávé féleséget?
- Igen, de előtte lepakoljuk a táskákat, és kijelentkezünk. Oké.? - kérdezte én pedig mosolyogva bólintottam. A kocsiba lepakoltunk mindent, és épp jöttünk be az aulába.
- Naneee, ezt ne - rázta meg a fejét Máté idegesen.
- Mi az? - kérdeztem és egy idősebb férfi közeledett felénk.
- Ahjaj.. - mondta.
- Sziasztok - köszönt a férfi.
- Jó napot - köszöntem.
- Szia apa - köszönt Máté és egyből megértettem hogy miért viselkedett így.
- Apa ő itt Lili, Lili ő az apám - nézett rám kétségbe esett arccal.
- Örvendek - nyújtottam felé a kezem.
- Szintén - fogtunk kezet. - Nem dolgozol? - nézett Mátéra.
- De, csak majd este. - mondta Máté?
- Miért? Nem megy jól a cég?
- De, minden rendben van.
- És ráérsz még csajozni is?
- Kezdi.. - ingatta a fejét Máté. - Nem csajozok.
- Miért, ő a barátnőd? - nevetett a férfi. - Jobban kinézem belőled, hogy a tegnap esti bárban szedted fel.
- Na jó, apa szia - köszönt el Máté.
- Igazam van? - szólt utánunk, épp a recepción jelentkeztünk ki. Máté ideges volt, látszott rajta, de nagyon!
- Csak nyugii - adtam az arcára egy puszit.
- Jojo - nézett rám, majd elmosolyodott.
- Mosolyogniii, ne hagyd hogy elrontsa a kedved, kérlek - sutogtam a fülébe.
- Mehetünk, vagy maradjunk ebédre? - kérdezte mikor visszakapta a papírjait. És már csak a számlát vártuk.
- Menjünk - bólogattam mosolyogva.
- Rendben - rakott el mindent.
- Köszönöm - nézett a recepciós nőre, majd elindultunk a kocsihoz.
- Naaa, mosolyogj, ne néz így, mert utálomm.
- Utálod? De most komolyan, hogy lehet valaki ekkora bunko? "Jobban kinézem belőled hogy a tegnapesti bárban szedted fel".
- Tudod, hogy nem így van. Nem?
- De .
- Akkor meg? Ne Idegesítsd magaaad. - pusziltam meg az arcát.
- Nem megy jól a munka? Ráérsz csajozni? Egy normális apuka nem így kommunikál a fiával, ha véletlen összefutnak. Valami mi újság, vagy ha nagyon aranyos, akkor meg "jol vagy fiam?". - mondta Máté idegesen és közbe kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy betudjak ülni. Én pedig becsuktam, és Mátét a kocsinak döntöttem.
- Annyira jól éreztem magam veled, csodálatos volt minden - mosolyogtam Mátéra ő pedig átölelt a derekamnál és magához húzott. - Annyira nem szeretnék elmenni, úgy, hogy ilyen kedved van. - mondtam és puszikat osztogattam a nyakára.
- Annyira aranyos vagy. De ez nem ilyen egyszerű. - húzott egy halvány mosolyt az arcára.
- Gondoltam - bólintottam szomorúan de mosolyogva.
- Hé - emelte fel az egyik kezével az állam. - mehetünk a minarettbe? Vagy a várrba?
- Csak akkor ha jó kedved lesz..
- Jó kedvem lesz - adott egy puszit az arcomra.
- Remélem, mosolyogtam rá és beültünk a kocsiba. Mielőtt elmentünk volna a várrba bementünk egy gyors étterembe. Sszemélyszerint az egri várat imádom. Az egyik kedvenc váram, nem csak a történelem miatt, hanem személyes okok miatt is. Mikor sétáltunk a várrba, körübelül csak én beszéltem az elején, sokat meséltem neki, gondolkoztam azon hogy untatom, de szerintem csak belemélyedt a gondolataiba, nem akartam piszkálni az apukája miatt. Meg amugy se. Mikor a vár belsejében mászkáltunk akkor Máté beszélőkéje is vissza jött.  Onnantól kezdve nagyszerű élmény volt,!  Rengeteg képet csináltunk, nagyszerűen éreztem magam, mikor kijöttünk a várból Mátén már nem is éreztem a feszültséget. Biztos ott volt még benne, de eltudta engedni magát.
- Csinálunk egy közös fotót a vár előtt? Légysziiii. Elő hivatom és kirakom a szobám falára. Tudod sok emlék köt ide, és azokról vannak képeim a szobámba, és ezt is oda akarom rakni. - magyaráztam.
-  Rendben - adott egy pusziz az arcomra, az első olyan puszi amit a várrba kaptam. Egyre jobban tetszik. Leszólítottunk egy férfit, és megkértük hogy csináljon rólunk egy képet. Máté átkarolt a derekamnál, és mindketten mosolyogtunk. Majd megköszöntük, és elmentünk enni.  Délután 4 körül járt az idő, mikor a minaretthez értünk, sorba álltunk, és felmentünk. Annyira örültem mikor láttam hogy fény van, nagyon keskeny volt a lépcső, és rengeteg volt belőlük. De megérte felemenni. Ha a kilátásért nem is. Mátét átöleltem, és csináltunk egy - két képet.
- Már kiég a retinám a sok vakutol - mosolygott rám mikor egy újabb képet csináltunk.
- Mindent meg akarok örökíteni..
- Mindent? - kérdezte én pedig mosolyogva bólintottam. - Jó ezt a képet most én csinálom - vette elő a telefonját, én pedig elraktam az enyémet. Mosolyogva átöleltem Máté pedig elkezdett bénázni, mivel nem villant a vaku, csak nyomogatta a telefonját.
- Na jó, mehetünk - nevettem el magam.
- Naaaa. - húzott magához, és még mindig nyomogatta a telefonját úgy hogy minket fényképezzen, majd olyan közel kerültem hozzá,és olyan mélyen a szemébe néztem, hogy nem tudtam gondolkozni, közelebb és közelebb jött, majd megcsókolt. Elsőként húzódtam el.
- Ne haragudj, ne menj el - suttogta Máté lehunyt szemekkel.
- Köszönöm a mai napot - mosolyogtam, és megcsókoltam, közben pedig a tenyeremet Máté arcára tettem és átöleltem a csók végére. Majd levegő hiány miatt elhúzódtunk és csak mosolyogtunk egymásra.
- Minden meg van örökítve - mutatta a képeket, és még a második csókunkról is voltak képek.
- Uuuuhhmm - örültem.
- Na, induljunk, Nándi tuti be rendel az irodába. - mondta egy óriási sóhaj kíséretében, és elindultunk le a lépcsőn.
- Íh - húztam el a számat.
- De legalább veled voltam, hercegnőm - ölelt meg hátulról, mikor lépkedtünk le a lépcsőn.
- Jól érezted magad? - kérdeztem, és újra elinduktunk mikor adtam neki egy arc puszit.
- Tökéletesen. - mondta én pedig fülig érő mosollyal mentem tovább. Majd mikor leérkeztünk kaptam egy kávét, és beültünk a kocsiba és elindultunk haza. Egy ideig még a telefonok sem csörögtek, tudtunk beszélgetni, szórakozni is.
- Nándit hívd már vissza, mert le volt némítva a telefonom, és csak 18szor keresett. - mondta és átadta a telefonját.
- Jó napot Nándi. - szóltam bele.
- Oh Lili, örvendek, emlékeztetném valamire, azt mondta délben már elérhető lesz..
- Nem, én azt mondtam hogy dél körül. - nevettem és ő is.
- Adja át Máténak, hogy mindent elintéztem, ma már nem zavarom, bármikor is jön haza, de holnap rengeteg papír munkája lesz, ja és a lakásán leraktam a papírokat amiket holnap, Aláírva!! Kérem. - mondta Nándi de én az elején már kihangosítottam.
- Köszönök mindent Nándi, majd meghálálom. - mondta Máté.
- Kérem uram, további jó szórakozást, Viszlát - Köszönt Nándi és lerakta.
- Már mindjárt otthon is vagyunk, valami terved van? - kérdezte Máté és csörrgött a telefonja. - Kihangosítod? - kérdezte, én pedig tettem amit kért, a kezeimbe tartottam a telefont Máté tenyere pedig a combomon pihent. Újra görcsbe rándult a gyomrom, mint az első csókunknál. Felé fordultam, és adtam az arcára egy puszit, de már ki volt hangosítva a telefon.
- Hahoooooooo, valakii - szólt bele Márk, Martin és Erik.
- Itt vagyunk - mondta Máté nevetve.
- Hopp-hopp, akkor valamit félbe szakítottunk. - mondta Martin. - Szia Lili - köszöntek kánonba.
- Sziasztok - Köszöntem nevetve Máté pedig mosolyogva, és gyengéden megsimogatta a combom.
- Miújság van felétek? Milyen volt a nászéjszaka? - kérdezte nevetve Erik.
- Fiúk - szóltam nevetve és Máté is nevetett.
- Oh, mibe nyúltam bele? - nevetett Erik.
- Mikor értek haza? - kérdezte

#Hétfő#November#15

Reggel ébresztett a drága kis telefonom, egyszerűen a pokolba kívántam volna, olyan kis gonosz hogy nem hagy aludni. Mikor sikerült megbékélnem a gondolatal, hogy nekem fel kell kellni, észbe kaptam, hogy késésben vagyok, gyorsan elvégeztem mindent a fürdőbe, felöltöztem, a táskámba beleraktam a fontos cuccaimat, majd felvettem a kabátomat, a táskámat a vállamra akasztottam, és gyorsan lementem lifttel, majd ki egy kávéért.
- Szia Lili - köszönt egy ismerős hang.
- Szia - fordultam meg és szembe találtam magam Márkkal.
- Más vagy - nézett rám mosolyogva. - Mikor deszkázunk együtt?
- Nem tudom, de még beszélünk róla. - köszöntem volna el mikor valaki átölelt hátulról a derekamnál.
- Szépség - suttogta a fülembe. - Jó reggelt.
- Neked is - adtam Máténak neki egy arc puszit. - Késésben vagyok, ne haragudjatok - mondtam és elszaladtam a buszhoz. Nem vettem kávét pedig rám fért volna, de jött a buszom és inkább buszra szálltam.
- Jó reggelt - köszöntem a portán, majd beszaladtam a szobámba. Lepakoltam és vettem egy kávét.
- Jó reggelt - köszönt Kinga.
- Jó reggelt. - köszöntem vissza.
- Gyere a 4-es terembe. - mondta mosolyogva.
- Ez nem ér, olyan friss vagy, hogy csinálod? Egyébként meg rendben.
- Időben fel kelek. - nevetett majd mindketten elindultunk a terem felé.
- Jó reggelt - léptem be és leültem Bence mellé. Tartottunk egy kis megbeszélést, ami igen elhúzódott.
- Hol találom meg, hogy mit fognak énekelni? - kérdeztem Robit.
- Még mi se tudjuk. - mondta így elmentem Kingához, aki papírokat sózott rám. Bementem a papírokkal a szobámba és hozzá láttam, majd dél körül be jött Bia és beszélgettünk. Elmesélte azt, amit tegnap nem, meg a tegnap estéjét. Aminek nagyon örülök, hogy Ya Ouval nagyon jól meg vannak. Elmentünk ebédelni is, ekkor már csatlakozott hozzánk Gabi is, az ebéd közbe pedig én és Gabi meséltünk. Majd vissza mentünk dolgozni, újra a papírok mögé bújtam, olyan 4 óra fele végeztem, és mindent leadtam Kingánál. Megkerestem a bythewayt és a fat phoenixet. Nagyon rossz, hogy már nincs versenyben az mdc... Már csak két csapat van.. Meg is találtam őket, szöveget gyakoroltak, tanultak, Végre! Van dal!
Mikor megkaptam hogy mi a két szám címe, bementem a szobámba. Épp a második dalt hallgattam, mikor Kinga benyitott.
- Szia, tudom, hogy szabadnapot adtam holnapra, de szeretném ha most haza mennél, mindenkit hazaküldök, és nem szeretném ha te itt maradnál mert holnap pihensz. Szerdán találkozunk kincsem - mondta és mosolyogva becsukta az ajtót. Hűű..Ez gyors volt. De legalább mehetek is hazaaaa. Uristen, végre! Gyorsan összepakoltam, hogy emberi módra hagyjam itt a szobámat.
- Szia - köszönt Bia.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Mi a terved ma délutánra?
- Még nincs. Neked?
- Hát megkérdezhetnéd Mátét, hogy mikor végez, és ha mondjuk nem most akkor ráérnél velem vásárolni?
- Uumm..csajos vásárlás? - néztem rá csillogó szemekkel.
- Igen, igen. - mosolygott.
- Mehetünk - nyúltam a kabátomért.
- Máté? - kérdezte.
- Mindig sokáig dolgozik, meg holnap az egész napot együtt töltjük. Szóval - mondtam.
- Az aulában várlak. - mondta Bia.
- Jó-jó. - mosolyogtam rá. Felvettem a kabátomat a táskámat a vállamra akasztottam és kimentem az aulába.  Miközben Biára vártam csörgött a telefonom. Ismeretlen szám..
- Hallo? - szóltam bele.
- Szia, képzeld, valaki itthagyott egy borítékot, benne egy kinccsel. - szólt Máté.
- Igen? - nevettem el magam.
- Nem tudod ki lehet? - hülyéskedett.
- Hát .. - mondtam. - A mikulás?
- Novemberbe?  - nevetett Máté.
- Milyen kincs van benne? - érdeklódtem.
- Csak egy papír. - mondta Máté.
- Málna illata van. - mosolyogtam.
- Köszönöm kincsem - mondta.
- Így legalább elérsz. - mosolyogtam. - Egyébként - mondtam. - Végeztem, de Biussal vásárolni megyünk.
- Oké. - mondta.
- Nem gond? Csak mert te minden idődet rám pazarolod..
- Pazarolom? Kincsem, te jól vagy? Menj, szórakozz, nem kell elkéreszkedned.
- Mikor végzel?
- 7-8 körül, most van az egyik tárgyalásnál szünetem. Hova mentek vásárolni?
- Nem tudom, engem jobban érdekel, hogy áll még e a holnap?
- Igen, már mindent elrendeztem. Meg ezért is hívtalak. Várj - mondta. - Erik, mindjárt megbeszéljük. - mondta - Itt vagyok, szóval arra gondoltam, hogy Egerbe lemehetnénk és ott aludnánk, szóval ma, olyan 8 körül indulnánk. - mondta és éreztem hogy nem nagyon figyelide.
- Oké, majd hívj ha végeztél, 8-ra összerakok egy váltás ruhát. Menj nyugodtan, tudom hogy zavarlak.
- Visszahívlak, ígérem. Szia - köszönt és nekem kellett kinyomni mert máris halottam hogy másról beszél. Majd a portáshoz léptem és aláírtam a papírokat. És mikor Bia is végzett elementünk vásárolni, ritka alkalmak egyike mikor kettesbe vásárolunk.
Rengeteg mindent vettünk, mindketten vettünk sálakat, cipőket, felsőket, nadrágokat.
- Imádok veled vásárolni. - mondta Bia.
- Tudod, hogy én is, uristen, ide menjünk be. - álltunk meg egy táska bolt előtt.
- Oké, de még bemegyünk a masikba is. - mondta majd bementünk a boltba, épp kiszúrrtam egy gyönyörű táskát mikor csörgött a telefonom. Máté hívott.
- Szia - szóltam bele.
- Szia, mit csinálsz?
- Épp egy táskát nézegetek.
- Ah, érdekfeszítő. - nevetett. - Megyek még a munkahelyemre, utána meg egyből haza, szóval majd indulhatnánk.
- Rendben. Majd hívlak, ha haza értem.
- Lerázol egy táska miatt? Jol van. - mondta.
- Mi? Nem, dehogyis.
- Jó szórakozást. Szia - mondta és kinyomta.
- Ez bolond - nevettem.
- Menjünk? Azért hívott?
- Nem, csak hogy..még van egy kis dolga, de utánna megy haza és hogy indulhatnánk. - mondtam.
- Oké, akkor át megyek a másik boltba, addig válogass. - mosolygott.
- Rendben - bólintottam és úgy döntöttem hogy megveszem azt a táskát, de utána megláttam mégegyet és elkezdtem gondolkozni, hogy mekyik legyen. Majd az elsőnél döntöttem, és azt vettem meg. Mikor kiléptem a boltból Bia már a padon várt. Mikor kiléptünk az épületből leintettünk egy taxit és haza mentünk. Kifizettük, majd kiszedtünk minden csomagot belőle. Majd elköszöntünk egymástól és mindketten felmentünk a lakásunkba. Olyan jól éreztem magam Biussal, imádok vele lenni, de mindig. Majd a szatyrokból kipakoltam és megcsörgettem Mátét de nem vette fel, csak hangposta jelentkezett. Tovább pakoltam a cuccaimat. Majd hirtelen nem csak a rádió volt háttérzaj hanem a telefonom is megcsörrent. Gyorsan odarohantam és felvettem.
- Szia - szóltam bele.
- Halihooooon Hol tartasz a pakolással? - kérdezte Máté.
- Még el sem kezdtem, de mindjárt kész. - mondtam Máté pedig nevetett.
- Most értem haza - mondta és az ablakhoz léptem majd elkezdtem integetni az ablakból Máténak. - És - nevetett, meg visszaintett - Szóval aki hamarabb kész van, ő csörrgeti meg a másikat. És akkor indulhatnánk.
- Oké, Már várom.
- Én meg téged. - mondta és elmosolyodtam.
- Szia - mondtam és letettem a telefont majd a fürdőbe siettem készülődni. Hajat mostam, megfürödtem, majd megszárítottam a hajam, gondolkoztam,hogy fogjam e össze, de inkább nem tettem. Kiengedve hagytam és hozzá választottam egy bőrszínű szoknyát, de mivel nagyon hideg volt kint, muszáj voltam egy hosszúujjú felsőt is felvenni. Majd a cipős szekrényemhez fordultam, mikor csengettek.
- Jövök - kiáltottam, közbe megfogtam egy börszínű magas sarkút. Majd kinyitottam az ajtót, Máté volt.
- Szia - mosolyodott el.
- Szia - köszöntem izgatottan.
- Hol tartasz? - kérdezte.
- Már csak össze kell pakolnom. Segítesz?
- Aham, - mondta miközbe ledobta a "vans" táskáját a konyhában. - Mit segítsek?
- Hogy mit pakoljak oda. - vettem fel a fekete táskámat.
- Holnapi ruha, meg egy fürdő ruha.
- Fürdőruha? - kérdeztem csodálkozva.
- Nem mondok semmit. - mondta miközben hátulról átölelt a derekamnál.
- Így soha nem fogunk elindulni - nevettem mikor Máté puszikat nyomott a nyakamra.
- Igaz. - mondta szomorúan.
- Sietek - ígertem meg majd a táskámba összepakoltam a ruháimat. - Hoznál egy cipőt, ott van a bejárati ajtónál egy szekrény, ott vannak a cipőim.
- Jézusistenem' - halottam ahogy ledöbbent. - Mi ez a gyüjtemény?
- Csak odáig vagyok értük. - nevettem el magam. - Melyik legyen?
- Én nem tudok választani..- mondta még mindig ledöbbenve.
- Most mi az? Nem édesek? - mondtam miközbe válogattam a cipőim közt.
- Fehér? Vagy fekete? - kérdeztem.
- Fehér. - rántott vállat.
- Oké - bólintottam majd beleraktam a táskámba, felvettem a fehér kabátomat és felvettem a cipőmet.
- Két ugyanolyan cipőt hozol el? - furcsálotta.
- Ez börszínű. - magyaráztam.
- Az meg fehér - értetlenkedett.
- Akkor legyen a fekete?
- Nekem mindegy - tette fel a kezeit maga elé védekezés képpen.
- Oké - nevettem, majd kicseréltem a cipőt. - Mehetünk. - mosolyogtam rá ésma vállamra akasztottam a táskámat.
- Végre. - mondta majd bezártam az ajtót, átölelt a derekamnál és beültünk a kocsiba.
- Fél úton majd megállunk tankolni, akkor, vagy majd ott együnk? Mennyire vagy éhes? - kérdezte mikor elindultunk.
- Nem vagyok éhes - mondtam és megcsörrent a telefonja. Megnézte hogy ki az és félre rakta.
- Nem veszed fel?
- Nem, - rántotta meg a vállát.
- Miért?
- Mert Nándi az.
- És? - csodálkoztam.
- Nyílván munkaügyben telefonál.
- Jaa. - mondtam de egyáltalán nem értettem. - És az baj?
- Ma igen, nem akarok dolgozni, meg holnap se. - mosolygott rám.
- Oh - pusziltam meg az arcát. Majd beszélgettünk, nevetgéltünk, nagyon jól éreztük magunkat, szerintem ő is. De közbe mindig csörgött a telefonja. Állandóan Nándi hívta. Olyan 10-11 óra között oda is értünk a hotelbe. Bambara. Annyira jól nézett ki.
- Nándit visszahívom, addig bejelentkezel? - kérdezte.
- Igen - mosolyogtam és átnyújtott egy olyan papírt amin rajta volt minden információ a bejelentkezéshez, oda sétáltam a pulthoz, majd átnyújtottam a papírt egy köszönés kíséretében.
- Jó szórakozást hölgyem. - mondta a nő és átnyújtotta a kulcsot.
- Köszönöm - mondtam és kimentem Mátéhoz, aki hozta a táskámat.
- Tádáám - mutattam a kulcsot.
- Ügyes - mosolygott.
- Sikerült elérni?
- Nem vette fel - mondta de nem igazán izgatta a dolog. Felmentünk lifttel a második emeletre. Megkerestük a 18-as szobát, leraktuk a táskákat és a kabátokat, majd lementünk vacsorázni.
- Éhes vagy már? - kérdezte mikor leértünk az aulához és a bal keze végig a derekamon pihent.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Komolyan nem? Mikor ebédeltél?
- 11  körül.
- Annyira nem dijjazom, hogy ilyen keveset eszel - rázta meg a fejét szomorúan és csörgött a telefonja.
- Vedd fel, addig foglalok asztalt. - mosolyogtam rá.
- Nincs kedvem felvenni.
- Szegény Nándi..- sóhajtottam , erre Máté megpuszilta az arcom és felvette a telefont. Bementem az étterembe.
- Jó estét hölgyem, egy személyre? - csodálkozott.
- Nem, kettőre, később fog csatlakozni. - mosolyogtam.
- Rendben, belülre, vagy a teraszra szeretnének ülni?
- Teraszra. - bólintottam mosolyogva.
- Peti ! - szóltak a férfinek.
- Mindjárt, csak az adztalhoz..
- Hagyjd csak, majd én. - mondta egy öltönyös férfi.
- Köszönöm uram. - mondta Peti, erre Máté jelent meg melettem.
- Itt vagyok - mondta szomorúan. És követni kezdtük a férfit, aki az asztalunkhoz vezetett minket.
- Parancsoljanak, Péter mindjárt felveszi a rendelést - mondta.
- Köszönjük. - mosolyogtam rá, majd elment. Mátéval helyet foglaltunk.
- Mi a baj? - kérdeztem, mikor fel se vette az étlapot, csak lassan körbekörbe nézett.
- Beszéltem Nándival.
- És? - mosolyogtam.
- Rossz hírt közölt.
- Ugye nem kell haza menned..-szomorodtam el.
- Nem - mondta és egy mosoly jelent meg az arcán.
- Akkor meg semmi baj.
- De - bólintott - itt van apám, Nándi figyelmeztetni akart.
- És nem akarod hogy meglásson? - furcsálottam.
- Én nem szeretném őket látni.. Bár szivesen eldicsekednék veled - mosolygott és elkövettem egy hibát, belenéztem a szemébe, abba as két gyönyörű szempárba, teljesen elolvadtam, szóhoz se jutottam, csak pirultam és mosolyogva lehajtottam a fejem. Majd rendeltünk, ettünk. Közbe pedig nagyon jól szórakoztunk.
- Kérnek még valamit? - kérdezte a pincér amikor végeztünk a vacsorával.
- Nem, köszönjük. - mondta Máté és felálltunk. Kimentünk az aulába és utánunk jött két lány.
- Várjanak, kérem - mondta az egyik, erre hátrafordultunk.
- Igen? - fordultunk hátra nevetve.
- Judit vagyok, ő pedig Gyönyi. A főnökünk beszélni szeretne önökkel. - mondta kicsit bártortalanul.
- Rendben - mosolygott Máté. - Mikor?
- Megvárnák az aulába? - mondta az egyik lány.
- Persze. - bólintottunk, majd leültünk az ülőgarnitúrára.
- Köszönjük. - mondták egyszerre. - Jó szórakozást - köszöntek el.
- Szerinted miért akarnak velünk beszélni? - kérdeztem mikor kezdte abbahagyni a csikizést.
- Biztos elálitottad valakinek a lélegzetét a szépségeddel. - suttogta Máté, a karjaival egyreközelebb húzott én pedig elnevettem magam.
- Nem vagy normális. - ráztam meg a fejem.
- Kössz - vágta be a durcát és már egyik keze sem ölelt át.
- Naaa, durcika. - puszilgattam az arcát.
- Megtudnám szokni ezt a kényeztetést - mondta majd az egyik kezével átölelt, én pedig a fejemet a vállára hajtottam.
- Mit terveztél amugy? - kérdeztem mosolyogva.
- Ma este, ha van kedved lemehetnénk a fürödni egy kicsit, majd alszunk, és holnap pedig azt csinálunk amihez van kedved. Megnézhetjük a várat, vagy a minarett, vagy itt maradunk és elfoglaljuk magunkat. - rántotta meg a vállát.
- Uuuuuuuuu, holnap menjünk el a várba - csillant fel a szemem.
- Jojoo.-nevetett.
- Meg amugy a minarett is csábít..
- Vagy csináljuk úgy, hogy felmegyünk a minarettbe, utána meg a várba, ez a két program teljesen összefér - mosolygott Máté.
- Dejóoo-harapdáltam a szám szélét.
- Uriiiiiiisteeeeeeen - állt meg mellettem egy tizen éves lány. - Horvát Liliii. - csodálkozott.
- Ismerjük egymást? - kaptam fel a fejem Máté válláról.
- Te engem biztos nem,de én mindent tudok rólad - mondta és hirtelen tiszta fehér lett. - Imádom ahogy felöltözteted a versenyzőket, meg a saját terveidből minden ruha meg van. Imádlák. - mondta mosolyogva.
- Oh, aranyos vagy. - mosolyogtam rá.
- Már ketten csodálunk - adott Máté egy arc puszit - mindjárt jövök emelte fel a telefonját szomorúan.
- Hű, még egy lap sem írta hogy van barátod.. - csodálkozott a lány.
- Nem egészen a barátom, még csak úgy ismerkedünk. - mosolyogtam rá.
- Hihetetlen hogy itt vagy, pont itt! És velem beszélsz - kezdett vissza térni a színe.
- Szonja, gyeremárrrr - szólt egy pár évvel idősebb srác.
- Megmutathatom a szobámat? Mit csinálsz itt? Mennyi ideig leszel itt? Uristen ne haragudj nem akarlak zavni, de Te itt,én meg itt! Ésssssss. - mondta a lány csodálkozva.
- Jol van, nyugodj meg, semmi baj, ugyanolyan ember vagyok mint te, semmivel sem különb.
- Dehogynem, csodásak a ruháiddddddd.!
- Köszi - mosolyogtam.
- Meddig leszel itt? - kérdezte Szonja. - Mit csinálsz itt?
- Héé, kincsem, mit csinálsz? Miért zaklatod a vendéget?
- Nem zaklat. - mosolyogtam a pasasra. - Egyébként holnap délutánig maradunk. Csak pihenünk. - mosolyogtam Szonjára.
- Valahol már találkoztunk? Olyan ismerős.. - mondta a férfi. - egyébként Bence vagyok - nyújtotta a kezét.
- Horvát Liliiiiiii - bökte oldalba Szonja Bencét.
- Jaaa - csapott Bence a homlokára. - A lányom szobájának a faláról.
- Apaa - szólt rá Szonja.
- Megnézed a szobámat? Milyen divat lapokat olvasol? - kezdett el bombázni Szonja újabb kérdésekkel.
- Nyugodj meg, mi lenne, ha megadnám valamilyen elérhetőségemet és akkor tudnék minden kérdésedre válaszolni. - mosolyogtam rá.
- Uramisteeeeeeeen - ugrándozott Szonja.
- Tök magnak mi baja van? - jött oda a srác aki szólt Szonjának hogy menjen már.
- Találkoztak. - mondta Bence. - Mindjárt jövök.
- Ohom, a csinos kis model - mosolygott a srác.
- Sajnálom, de csak Lili - nyújtottam oda a kezem.
- Balázs. - kezdte felhúzogatni a szemöldökét.
- Máté - nyújtotta oda a kezét Máté és eréjesen bemutatkozott.
- Oh - nevettem e közbe pedig Mátéék kezet fogtak, majd Szonjával elkezdtünk beszélgetni.
- Tessék - nyújtottam át az email címem.
- Uramisten, Köszönööööm - ölelt meg Szonja.
- Nincs mit.
- Ugye majd válaszolsz is rá?  - kérdezte és felnézett.
- Persze, csak ne haragudj ha nem azonnal. - mosolyogtam rá, és elköszöntek mindannyian.
- Ez furi volt.. - néztem rá Mátéra.
- Rajongóid vannak, csodálóid.! - hülyéskedett és a hangját is eltorzította.
- Naaa - löktem oldalba.
- Menjünk fel? - kérdezte normális hangon.
- Nem megyünk le fürdeni? - kérdeztem.
- Van kedved - puszilgatta a nyakam.
- Van.van. - bólintottam.
- Akkor mehetünk - ölelt át Máté a derekamnál.
- Lili - szólt valaki és megfordultunk. - Képet kérhetek? - kérdezte félénken Szonja.
- Öhm - jöttem zavarba - Persze.
- Csinálsz rólunk? - néztem Mátéra.
- Persze. - mondta és adott egy arc puszit. Majd lefényképezett minket.
- Köszönöm, jó szórakozást. - köszönt el Szonja.
- Köszi. - mosolyogtunk rá.
- Na nyomás az emeletre mielőtt leszólít még valaki. - suttogta Máté a fülembe és felkapott az ölébe.
- Naa - nevettem. - Máté, szoknya van rajtammm.
- Oh, te szegény, most mitcsináljak? - torzította el a hangját. és szórakozva felmentünk a szobánkba.
- Itt már le teszel? - nézztem rá.
- Akkor túl messze lennél. - mondta és leültünk az ágyra.
- Akkora baj? - furcsálottam.
- Nekem igen. - mosolygott, és puszit nyomott az orromra. Belepirultam és harapdálni kezdtem a szám szélét.
- Nézzünk inkább filmet? - kérdeztem moslyogva.
- Amit csak szeretnél. Nekem mindegy. - mosolygott és egyre közelebb hajoltam, és ő is, de megcsörrent a telefonja, látszott rajta hogy nem tetszik neki ez a dolog így hát adtam neki egy arc puszit ő pedig kiengedet a karjai közül. Míg telefonált bementem a fürdőbe és átvettem a fürdőruhámat. És egy köntösbe kiléptem. Még mindig telefonált, de az érkezésemre felfigyelt és elmosolyodott, így hát leültem a fotelbe és várrtam míg befejezi a telefonálást. Elővettem a telefonomat és válaszoltam az sms-ekre amit anyától, apától és Biától kaptam.
- Ezek szerint nem filmezünk - suttogta a fülembe és puszilgatta a nyakam.
- Ninvcs kedved lemenni? Mert akkor átöltözöm.
- De, van kedvem, egy perc és kész vagyok. - mondta és bement a fürdőbe átöltözni. Bia sms.ére válaszoltam legelsőnek, majd a szülőkére. Elküldtem mindent mikor Máté bement a fürdőbe, Bia hívott mikor öltözött.
- Szia cica - szólt a telefonba.
- Biuss, miújság?
- Ya Ouval jól megvagyunk, anyámék végleg elvállnak, most közölték, aztán Oliért olvadoznak a rajongók, A mentorok bevannak sózva, a versenyzők is megvannak őrülve, eseményt esemény követi, de veletek mi van? Holnap ha jöttök haza, akkor az úton hívj fel és mesélj, szerdán nem megyek be dolgozni, mert anyáék tartanak egy ebédet. Így hazafele muszáj vagy felhívni. - mondta, és kb a közepén ki jött Máté a fürdőből, vagyis csak úgy halottam, látni nem láttam.
- Persze, te leszel az első akit hívlak.
- Ohom, megtisztelő, na puszillak. Szia - köszönt.
- Szia szivem, jóéjt - köszöntem. Majd Bius kinyomta a telefont.
- Szivem ? - szomorkodott Máté viccelődve.
- Bia volt - mosolyogtam rá.
- Tudom - mondta mosolyogva - mehetünk?
- Persze - raktam le a telefont majd Máté bezárta az ajtót és átkarolva lementünk a fürdő részébe. Gyönyörű volt, minden medence körül gyertyák voltak, és sötét volt, épp hogy volt egy kis hangulat világítás.
- Hű - léptünk be.
- Tetszik? - mosolygott Máté.
- Nagyon-nagyon-nagyoooon! - néztem körbe.
- Melyikbe menjünk be?
- A barlangosba. Nagyon édes. - vettem le a fürdőköpenyt, meg Máté is, és belementünk a vízbe, olyan jó volt belemártózni. Rásimultam Máté hátára, ő pedig törpejárásba húzott és kerestünk egy üres helyet. Nagyon jól szórakoztunk, bementünk a szaunába is, nekem kevésbé tetszett, de Mátéval voltam és nagyon jó volt. Rengeteg mindent tudtam meg róla, de közben nagyon jól szórakoztunk. Olyan éjfél, egy óra között felmentünk a szobába. Átöltöztem a fürdőbe pizsire, majd megszárítottam a hajam.
- Nem baj az ha vizes..gyere már - szólt Máté.
- Mindjárt - szóltam, de még a fele sem volt megszárítva. Már majdnem kész voltam mikor Máté felpucéron megállt a fürdő ajtajában. Karba tett kézzel az ajtó félfának támaszkodott.
- Nélküled nem tudok aludni.. - mondta és végig engem nézett.
- Dehogynem, tegnap is úgy aluttál el meg azelőtt is és azelőtt is és..
- Felfogtam - szakított közbe, hátulról megölelt, kihúzta a hajszárítót e közben pedig ismét finom csókjait élvezhettem, Mindig kirázott a hideg ha az ajkai elhagyták a nyakam, persze jó értelembe.  Majd lekapcsoltuk a villanyt és ledőltünk az ágyra egyszerre.
- Ki fogja a villanyt lekapcsolni? - kérdeztem miközben engem is betakart Máté.
- Biztos hogy nem engedlek el. - nevetett és szorosan hozzám bújt.
- De én így nem tudok aludni - mondtam - és kiakartam szabadulni a karjai közül, de nem sikerült majd csikizni is kezdett, végül ő kapcsolta le a villanyt. Megvártam míg Máté lefekszik, átölelt én pedig a mellkasára tettem a fejem és beszélgetni kezdtünk. Komolyabb dolgokról. Majd kilyukakdtunk egy érdekesebb témánál, a szülőknél. Majd mindketten az oldalunkra feküdtünk és egymás felé fordultunk. Máté elkezdett mesélni az anyukájáról, majd én meséltem a szüleimről. Végül Máté az apukájáról. Elsőnek nyugodtan beszélt, róla, majd áttért arra a rérszre mikor elválltak a szülei. Nagyon mérges lett a végére, mondtam neki hogy nem muszáj elmondania, de ő elszerette volna mondani, hogy mennyire és hogy min vesztek össze. Fontosnak tartotta hogy elmondja. Mikor kezdett ideges lenni szorosan hozzábújtam, és úgy hallgattam tovább.
- Egyébként megszeretnéd őket ismerni? - kérdezte hosszú idő után.
- Csak ha te szeretnéd hogy ismerjem őket. - mosolyogtam rá.
- Oh te - ölelt magához, és puszikat adott a nyakamra.
- Álmos vagyok egy picit, alszok jó? - néztem rá.
- Persze. De ne számíts arra hogy elengedlek.
- Jó éjt - adtam neki egy arc puszit, majd magához ölelt.
- Neked is szépségem - adott egy puszit, és belemerültem a gondolataimba, végül is én vagyok a legszerencsésebb ember, mindenem meg van.

#Vasárnap#November#14

MReggel 9kor keltem fel mivel délre mentem dolgozni, egy kincs mikor úgy kelhettem fel hogy kipihentem, mint ma. Jo napnak indult. Mikor kikelltem az ágyból az első gondolatom Máté volt. Hogy vajon túl élte e a tegnapi éjszakázást és a tárgyalást. Foggalmam nincs hohy hol dolgozik, pedig munka előtt szivesen meglátogattam volna, egy kávénak biztos hogy örülne. Vagy egyáltalán szereti? Annyi mindent nem tudok róla... De már úgy viselkednék vele, mintha 50 éve ismerném. Nem tudok gondolkozni mikor vele vagyok.
Bekapcsoltam a CD lejátszót, és épp Nickelback - Another Hole In The Head című szám szólt. Lehangolónak találtam így átkapcsoltam a rádióra, ahol a Morning Show már javába tartott. Imádom hallgatni ahogy össze hülyéskednek Balázsék.  Nyugodtan elvégeztem a reggeli teendőimet mint pl.: fogmosás, frizura igazítás stb. Mikor végeztem a mosdóba a ruhás szekrényemhez léptem és kiválasztottam hogy ma miben is akarok megjelenni, valami elegánsabbat akartam felvenni, mivel este élő show. A Döntés. Majd végeztem az öltözködéssel, gondolkoztam hogy éhes vagyok e bagy sem, de inkább főztem egy nagy adag kávét, és megittam, majd elkezdtem keresni a mappámat, de eszembe jutott, hogy tegnap már bevittem, így kikapcsoltam a CD lejátszót és felvettem a telefonomat a táskámat és a kabátomat is, mikor kiléptem a főbejáraton éreztem hogy hideg szél fúj vissza akartam menni egy sálért, de inkább hagytam, majd elsétáltam a buszmegállóhoz, mikor jött a busz pedig felszálltam. A székháznál pedig le. Majd bementem az épületbe.
- Jó reggelt - köszöntem a portásnak. Majd a szobámba siettem, lepakoltam és elmentem egy nagy adag kávéért.
- Szia - köszöntem a büfés csajszinak.
- Jó reggelt. A többiek a 4-es terembe vannak. Szóltak hogy ha bejön akkor szóljak magának. - mosolygott.
- Magának? Ne már..tegezz légyszives.
- Rendben. - mosolygott.
- Lili vagyok. - nyújtottam a kezem.
- Lia - mondta és kezet fogtunk. Hol van az előző csajsziiiiiii? Sokkal kedvesebb volt, és nem magázott. Magának? Mi vagyok én? Jó persze az udvariasság megköveteli, de akkor is... Itt, ebben a stábban mindenki egyenrangú, mindenki tegez mindenkit, így egyeztünk meg, György más téma, mivel ő itt a 'nagy' főnök. Na mindegy, enyhén kiakadtam..Majd a 4-es teremhez mentem.
- Jó reggelt - nyitottam be a terembe.
- Liliii - jött oda Gabi egy óriási öleléssel.
- Szia - mondtam és viszonoztam az ölelést.
- Kincseemmmmmm - jött oda Bia.
- Milyen volt a tegnap? - néztem rájuk mosolyogva.
- Óriásit buliztunk - nézztek össze a lányok, hopp-hopp ők együtt töltötték az estét, csoda hogy ilyen állapotban itt vannak, ha ők együtt buliznak, akkor abból jó nem sül ki.
- És a tieeed? - nèztek rám izgatottan.
- Hazamentem, aludtam. - mondtam ők pedig csodálkoztak.
- Hogy micsoda? Ne már... Mi azt hittük, hogy Mátéval vagy..
- Igen.. Úgy volt, de elém jött és beszélgettünk és kiderült hogy még van munkája és reggel korán kell, így nem engedtem, hogy velem jöjjön..
- Sajnálom. Akkor semmi csók ? - kérdezték.
- Nem, nem volt - nevettem el magam.
- Veletek miujsag? Jól meg vagytok, nem?
- Tökéletesen. - mondta Gabi mosolyogva.
- És kincsem, veletek miújság? - néztem izgatottan Biára, és elmesélte, hogy tegnap összejöttek, rengeteg mindent mesélt, el is húzódott..De mindig szivesen beszélgetek Biussal.
- Lili, vendége érkezett. - szólt Kinga.
- Megyek, egy perc. - mondtam.
- Menj nyugodtan - mondta Kinga a mondata közepén.
- Nem, senki se olyan fontos, hogy ezt a sztorit kihagyjam.
- Mi van ha Máté? - kérdezte Bia.
- Behívhatom? Az apukád. - mondta Kinga.
- Nyugodtan. - mosolyogtam Kingára. - Még hogy Máté, lehet el feledkezett az ebédről -  mondtam szomorúan.
- Biztos hogy nem. - mondta Bia.
- Szóval sétáltatok. - mondtam.
- Majd elmesélem. - mosolyogott.
- Ne márrrr.. - szomorkodtam.
- De már.. - mosolygott.
- Naaa.. Légyszives. - noszogtattam, de hiába, mert akkor lépett be apa a terembe.
- Szia - öleltemmeg apát.
- Szia kincsem. - ölelt vissza. Majd Gabit és Biát is üdvözölte.
- Ne haragudjatok a zavarásért. - mondta apa.
- Sose zavarsz. - mosolyogtam rá.
- Csak beszélni szeretnék veled. - nézett rám.
- Ugye nincs semmi gond?
- Semmi, tényleg semmi. - mondta.
- Gyere, nézd meg a szobám. Ott pedig nyugodtan tudunk beszélni. - mosolyogtam rá.
- Oké, persze. - mondta. Majd elköszönt a többiektől és bementünk a szobámba. Majd elmesélte, hogy miért keresett. Csak a karácsony miatt, 25.-én délre meghívott, csak azért ilyen korán mivel a bátyám külföldön dolgozik, és hozzá és Judit fiàhoz igazodunk, nekem meg mindegy, mivel apáékhoz én lakok a legközelebb. És ahogy ismerem apáékat, már elkezdték tervezgetni a karácsonyt. Pedig még csak november van.. Ahogy beszélgettünk a kanapén ülve kopogtak.
- Gyere be nyugodtan. - mondtam.
- Szia. - mosolygott Máté. - Jó napot. - nézett apára.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Szia - köszönt apa Máténak majd adott egy puszit a homlokomra - 25.-e. - mosolygott rám.
- Nem felejtettem el. De már mész is? - kédrdeztem.
- Nem akarok zavarni. - mondta.
- Inkább én megyek el. - mondta Máté.
- Nem, nem biztos hogy szórakoztatóbb társaság mint én. Már úgy is készültem menni. - mondta apa.
- Kikísérlek - pattantam fel.
- Maradj nyugodtan. Csak írd be a 25.ét.. Még úgy is találkozunk. Sziasztok - köszönt apa majd mi is.
- Ne haragudj, nem akartam. - mondta Máté.
- Örülök, hogy itt vagy. - néztem rá.
- Gyönyörű vagy - túrt a hajamba gyengéden.
- Ohh, - mondta és hirtelen a földre néztem.
- Mi az? - kérdezte aggódva.
- Semmi. - mosolyogtam rá.
- Figyelj, - mondta - és átkarolt a derekamnál. - Nekem nagyon tetszel, még csak 2 napja ismerlek, de már is feleségül vennèlek.. - mondta és adott egy puszit az arcomra - szóval csak megkérnélek, hogy gyere el velem kedden egy randira. Kingát megkérdeztem, és azt mondta, hogy egész napra is elengedd, nekem van két ügyfelem, de át rakom  őket és az egész napot együtt tölthetnénk. Persze ez azt jelenti hogy szerdán keményebben kell dolgoznod.
- Az nem gond. - mosolyogtam rá és majd kicsattantam a boldogságtól amikor a halottak tudatosultak bennem.
- Akkor kedd? - kérdezte.
- Tökéletes. - mosolyogtam rá.
- Örülök - mondta és adott egy arc puszit. - Ma mikor végzel?
- Mint tegnap. - mondtam szomorúan.
- Eléd jövök - mosolygott. - De most mennem kell. Ne haragudj, tudom ebédet beszéltünk..
- Máté - szakítottam félbe - Este találkozunk - mosolyogtam rá.
- Imádni fogod a keddet. - adott egy arc puszit.
- Veled leszek, még jó hogy - nevettem el magam.
- Oh te - mondta és puszilgatni kezdte a nyakam. - Itt leszek este - ígérte meg. És megcsörrent a telefonja.
- Menj - néztem rá mosolyogva majd adtam neki egy arc puszit és mosolyogva ki ment.
Kedden randizuuunk, egy egész napon át.. Mennyorszáág. Elolvadtam még csak a gondolattól is. Kirohantam a szobámból és megkerestem Biát.
- Kincsem óriási hírem van - nyitottam be a szobájába és épp Ya Ouval volt elfoglalva.
- Majd máskor elmondom - mosolyogtam a zavarban lévő párra. Majd bementem a szobámba és egy sárga papírra ráírtam a telefon számom majd a papírt beraktam egy borítékba és beleraktam a táskámba. Majd a tegnapi szoknyámat folytattam. A tónusozását. Majd ujabb és ujabb ruhák tervezéséhez fogtam. Olyan 3 óra körül  kimentem egy gyors étterembe és megebédeltem majd egy kávéval visszatértem a szobámba. Épp a kabátomat vettem le, mikor kopogtak és benyitott Bence.
- Szia - mosolygott.
- Szia - néztem rá mosolyogva.
- Kellenének a ruhák ma estére, Meg Kinga mindenkit a 6-osba hív.
- Segítesz elvinni a ruhákat?
- Persze - bólogatott és kitolltuk ruhatartót. Majd a büfében vettem egy kávét. És a 6-osba siettünk. Tartottunk egy kis megbeszélést majd mindenki elment. Majd Biusnál sorba álltak a versenyzők, és sorba jöttek hozzám is. Már mindenki elkészült, mikor még egyszer elpróbáltuk a műsor menetét. Rengeteget beszélgettünk a bythewayel és Tomival meg Gergővel, az mdc nagyon rossz hangulatban volt, mivel tudták hogy ők fognak kiesni, egyszerűen érezték, Nyolc után, mikor Lilu bejelentkezett élő adásba ezután mindenki megőrült, minden stáb tag rohangált össze vissza a versenyzők pedig beszélgettek. Majd mikor lement az elő adás, mindenki elment az after x adására. A stáb tagok pedig mindent a helyére raktak.
- Lili - szólt Kinga.
- Igen? - mosolyogtam rá.
- Menj haza nyugodtan. Holnap rendes időben találkozunk.
- Köszönöm, - mondtam és bementem a szobámba elraktam a telefonomat a táskámba felvettem a kabátomat majd a vállamra akasztottam a táskámat. Kimentem az aulába, ahol Máté várt.
- Szépség - jött oda és adott egy arc puszit. - Indulhatunk?
- Egy perc, csak a papírokat elintézem.
- Kint megvárrlak. - mondta és a portán alá írtam pár papírt. Majd mikor kimentem az epületből Valaki megölelt hátulról és puszilgatni kezdte a nyakam.
- Máté - nevettem.
- Eljössz velem az irodámba? Csak egy mappáért.
- Persze. - bólintottam mosolyogva és elmentünk az irodájához. Út közben rengeteget beszélgettünk, nem nagyon nevettünk inkább komoly dolgokról volt szó. Mikor beléptünk egy hatalmas épületbe, mindenki ismerte Mátét, gyönyörű volt az egész, modern épület volt.
- Gyere babám, a lift erre van - húzott magával Máté, kizökkentett a csodálkozásból, de ez a 'babám' kifejezés megcsapta a fülem.
- Babám? - kérdeztem mikor beléptünk a liftbe.
- Nem tetszik? Akkor virágszálam, gyönyörűségem,..
- Máté - vágtam közbe és elnevettem magam. - Ne hazudj már ennyit. Nem vagyok szép..
- Bolond vagy. Gyönyörű vagy! - mondta és  adott egy arc puszit.
- Nem is - suttogtam.
- Lili, ne mondj már ilyet. Olyan butaságokat tudsz ilyenkor beszélni..
- Aranyos vagy hohy ezt mondod.
- Uram - szólt utánna egy hang. Majd Máté megfordult.
- Jó estét, Dani - mondta.
- A vállalkozóról lenne szó. - mondta.
- Erik - szólt Máté.
- Uram - jött oda az alak.
- Megmutatná merre van az irodám a hölgynek?
- Ha szépen megkérlek akkor Nánditól elkéred a mappát? Kék, és áh, tudja miről van szó. - mondta én pedig bólintottam és indultam is volna mikor Máte visszahúzott és adott egy arc puszit. Majd mosolyogva elindultam Erikkel.
- Lili vagyok - mutatkoztam be. - Lenne egy kérdésem.
- Erik, mondja csak.
- Tegezzen kérem, szóval miért hívja mindenki úgy Mátét, hogy uram?
- Te is - mondta Erik. - Mert itt ő a főnök, ezt a vállalkozást ő hozta létre.
- Hűűű - néztem körbe. - Ez. .. - mondtam és elállt a szavam.
- Hát igen, nem semmi - mosolygott Erik. - Ott van Nándi
- Köszönöm, innen elboldogulok
- Igazán nincs mit, - mondta és mosolyogva elment. Oda mentem Nándihoz, üdvözölt, majd elkértem tőle a mappát, azt mondta hogy Máté irodájába van, az asztalán. Bevezetett az irodába, és elhoztam a mappát. Majd eszembe jutott a boríték és kiraktam az asztalra. Majd vissza mentem Nándihoz.
- Ez az, ugye? - kérdeztem Nándi pedig bólintott. - Köszönöm, Szia - mosolyogtam rá. Ezután pedig az aula felé vettem az irányt. Nem volt fent, így lementem a lifttel, ahogy kinyílt előttem az ajtó meg pillantottam Mátét, aki épp beszélgetett, majd mikor észre vett elém jött, lerázva a fickót.
- Tádáám - mutattam a mappát.
- Ügyes vagy - nézett rám mosolyogva.
- Nándi érdeme - nevettem.
- Te kapod a dícséretett - mondta és adott egy arc puszit. - Nándit nem puszilgatnám, ha nem gond - mondta és nevetve elindultunk haza felé. Rengeteget nevettem, nagyon jól szórakoztunk, mikor megérkezett a busz felszálltunk rá. A lakásunk előtt pedig le.
- Remélem holnap is találkozunk, bár most nem tudok menni ebédre, akkor épp egy tágyaláson leszek, de este hát ha. Ha meg nem akkor kedden találkozunk szépségem. - mondta és adott egy homlok puszit. - Reggel dörömbölni fogok az ajtódon - nevetett.
- De ne túl korán. - mondtam mosolyogva.
- Dehogynem, hajnali 3kor ott fogom ütögetni az ajtód - mosolygott.
- Azt nem éled túl - mondtam ő pedig elnevette magát.
- Szia - mosolyogtam és adtam neki egy arc puszit. - Akkor majd találkozunk - mondtam és elmentem a balra, ő pedig a másik irányba lakik.
- Jó estét szépségem - köszönt és megvárrta míg elmegyek az ajtómig, mivel mikor benyitottam a lakásomba, láttam, hogy mégg ott áll és integet, vissza intettem, és boldogan bezártam az ajtót.
Annyira szeretek vele lenni, olyan aranyos.. Nagyon kedvelem őt. Lepakoltam, megfürödtem, majd lefeküdtem, mint mindig e közbe is ő járt a gondolataimba, és ő is volt az utolsó gondolatom, mielőtt elaludtam volna.

#SzombatNovember#13

Reggel nyugodtan felkeltem, kivételesen időben voltam. Nyugodtan elkészültem, majd felvettem a 

fehér kabátomat bezártam a lakást és nyugodtan lementem a kávés szent helyemre.  Vettem egy finom, nagy adag kávét és ráérősen a buszhoz sétáltam.
- Lili? - szólt utánam egy hang mikor a buszhoz sétáltam, azonnal megfordultam.
- Máté ? - néztem egy öltönyös alakra.
- Csinos vagy. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm. Jól áll az öltöny - mosolyogtam rá.
- Más mint a tegnapi ruha.. - utalt a deszkás külsejére. - El vihetlek? - kérdezte mikor dudált egy kocsi.
- Mindjárt jön a buszom. - mosolyogtam, igazából szivesen vele tartottam volna de nem akartam elfogadni.
- De én szeretném élvezni a társaságod. - mosolygott. Az az autó meg nélkülem nem fog elindulni.. - mondta és mikor belenéztem abba a gyönyörű szempárba azt hittem elájulok, gyönyörű..
- Biztos, hogy nem zavarok? - kérdeztem mosolyogva.
- Ah - forgatta a szemét. - Gyere máár - mondta és mikor elindultunk a nyakamra kaptam egy puszit, igazából az ajkainak az érintését nem éreztem mert a hajam felfogta, de azt halottam mikor a hajszálakat köpködve és nevetve kiszedte a szájából. - A hajad nem ízlik - jegyezte meg én pedig elnevettem magam.
- Hova lesz a menet? - kérdezte mikor kinyitotta nekem a hátsó ajtót majd mikor beültem becsukta, és beszállt mellém.
- Az RTL székházhoz. - mosolyogtam.
- Oké. Jó reggelt, az RTL székházhoz majd a munkahelyemre. - mondta, és a sofőr elindult.
- Mikor ebédelsz? Van ebédszüneted, nem? - kérdezte mosolyogva.
- Van. De mindig máskor eszek, vagy egyáltalán nem. De amúgy olyan 1 körül szoktam enni. - mondtam.
- És van kedved velem ebédelni? - kérdezte én pedig fel se fogtam hogy mit kérdezett.
- Örülnék neki - mosolyogtam, és megcsörrent a telefonja.
- Ne haragudj - mondta és hivatalosan bemutatkozott majd elkezdett valami más nyelven beszélni, "ügyvéd nyelven" - Itt vagyok - mondta egy kis idő múlva.
- Hű, ez milyen nyelv? - kérdeztem a telefonálásra utalva.
- Hagyjuk - rázta meg a fejét - csak egy építkezési vállalkozót bepereltek. - legyintett.
- És ez most jó, vagy rossz? Ne haragudj, nem értek hozzá - mondtam.
- Neked nem is kell - mondta mosolyogva és megcsörrent a telefonom.
- Egy másodperc - mondtam és felvettem a telefont miután megnéztem, hogy ki hívott.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Kincsem, mond hogy úton vagy - szólt Gabi.
- Igen, megyek.
- Akkor mond a buszsofőrnek hogy taposson bele a gázba, mert szükségem van rááááád - mondta Gabi.
- Megyek-megyek - nevettem el magam és megállt a kocsi. - Puszillak - nyomtam ki a telefont és Mátéhoz fordultam volna, de nem volt a kocsiban, és abban a pillanatban kinyílt előttem az ajtó és kiszálltam. Máté becsukta utánam az ajtót és a kocsinak támaszkodott.
- Köszönöm. Hálás vagyok - adtam az arcára egy puszit, majd elindultam.
- Lili - szólt én pedig visszafordultam.
- Igen? - kérdeztem.
- Gyönyörű vagy - mosolygott én pedig megköszöntem és a bejárathoz mentem, majd félúton visszafordultam, mert éreztem hogy még mindig néz. Elidőztem a látványon, majd Máté intett és beszállt a kocsiba én pedig fülig érő mosollyal bementem a székházba.
- Láttam ám az idill jelenetet - jött elém Gabi Bia és Ya Ou.
- Miről is van szó? - kérdeztem.
- Tudod mint a filmekben, a pár kiszáll a kocsiból, úgy hogy a férfi ajtót nyit a feleségnek. Majd egy csóóóóóóóóóóóók - húzta el Bia.
- És elindul egy helyre visszafordul és int - mondta Ya Ou közbe pedig eljátszotta. Egyből elröhögtem magam mikor nőiesen próbált menni.
- Ki ez a pasaaaas? - kérdezte Gabi. - Azt már tudom, hogy Bia és Ya Ou összejöttek, de te? Veled mi van? - kérdezte.
- Mi ? - kérdezte Bia.
- Bia és Ya Ou nem jöttek össze - mondta Ya Ou mosolyogva.
- Méééég - mondta Gabi nevetve.
- Naaa, szóval? - kérdezte Bia és mindenki rám nézett.
- Hé, rockerkém, gyere már, azt hiszem van egy kis gond - szólt A Fat Phoenixből Tomi.
- Megyek bunkókám - forgattam a szemem.
- Nem - fogott vissza Gabi. - Elsőnek mesélsz.
- Tegnap - néztem Biára - Biával vacsi után mentünk haza, és nálam volt a deszkám, szóval nem ilyen stílusban voltam - néztem magamra majd Biára - és leszólított egy csapat srác hogy csak dísz, vagy tudok is? - mondtam és Gabira néztem, mivel neki magyaráztam - és így ismertem meg Mátét. - mosolyogtam.
- Kajak ő ? - esett le Bia álla. - Tegnap full tróger volt..
- Fura öltönyben, nem? - kérdeztem nevetve.
- Hűhaaaa, fiatalok - mosolygott Gabi. - És mikor találkoztok? Vagy tegnap megbeszéltétek hogy hopp reggel elviszlek? Vagy mi?
- Nem, ugyanabban a társasházba lakunk - mondtam. - És reggel találkoztunk.
- Hűhaaaa - csillogott Gabi szeme.
- És ma együtt ebédelünk. - tettem hozzá mosolyogva.
- Hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűha - mondta Bia és Gabi.
- De csak állítólag, nem beszéltünk meg semmi konkrétat, tuti hogy elmarad.. - mondtam.
- Hűűűűha - mondta Ya Ou. - Ne máár, harmadjára miért nem mondtátok? - kérdezte és mindenki elnevette magát.
- Sziveeeeeeeeeeem, csillagooom - mondta Tomi.
- Lili segíts mert megőrült - jött oda Gergő.
- Elsőnek lepakolok, majd utána kávé és azután segítek. - mosolyogtam.
- Hozok neked kávét, gyorsan pakolj le - mondta Gergő.
- Rendben - bólintottam - Na későőbb - mosolyogtam rájuk.
- Rendben hősszerelmes kisasszony. - mondta Bia.
- Hűűűűha - mondta Ya Ou. - Bocs, de ez nagyon tetszik - nevetett és Gabi is. Mosolyogva otthagytam őket majd bementem a szobámba levettem a kabátomat lepakoltam, előhalásztam a telefonomat és megnéztem azt a bizonyos vészhelyzetet. Nem volt semmi, csak Tomi hülyéskedett, de az ígért kávémat megkaptam, majd bementem a szobámba és terveztem meg papír munkát csináltam meg ellenőríztem a holnapi ruhákat a Döntésre. , a délelőtt volt látogatóm, leggyakrabban az MDC mindenféle hülyeséggel csak szívattak össze-vissza. Meg a Bytheway. Na őket inkább hagyjuk, ők az őrületbe kergettek. Dél körül Misi szólt, hogy menjek át Biához, mert keres, de persze nem is keresett, csak hülyéskedtek. Élvezték, hogy fel-alá szaladgálok mert körülbelül 10 percig kerestem Biát.
Majd visszamentem a szobámba és leültem, épp tónusoztam az egyik szoknyát, amit terveztem és kopogtak.
- Gyere be. Ha az MDC-nek vagy valamelyik csapatnak baja van, nem érdekel, szünetem van - mondtam mikor fel se néztem a papírból.
- És, ha nekem van valami problémám.? - kérdezte egy hang.
- Pilllanat - mondtam. - Csak a szoknyám - mondtam mikor nem láttam semmit mert egy kéz eltakarta szemem.
- Ki az ? - kérdeztem és elkezdtem tapogatni a könyökénél azt a valakit. - Mi az a nagy probléma?
- Éhes vagyok - suttogta a fülemnél egy hang és elvette a kezét a szemem elől és szembe találtam magam vele, Mátéval.
- Szia, hát te? - kérdeztem.
- Nem úgy volt hogy együtt ebédelünk?
- De, csak nem hittem, hogy eljössz ide. Hogy találtál meg?
- Gergő és Tomi eligazított.
- Örülök hogy itt vagy - álltam fel a székből.
- Én is örülök neked - adott egy arc puszit - Hoztam kaját. Mekis. Szereted?
- Csirkefalatkák? - kérdeztem és abba a pillanatban előhúzott egy szatyorból egy adag csirkefalatkákat.
- Honnan tudtad? - csodálkozott.
- Az a kedvencem, csak találgattam - nevettem.
- Hmhm - mosolygott Máté én pedig mosolyogva ráztam a fejem.
- Gyere - ülj ide - mondtam miközben lehuppantam az ülőgarnitúrára.
- Pillanat - mondta és oda hozta az ebédemet és az övét is. Majd elkezdtünk enni, beszélgettünk is közbe Máté kapott egy pár telefon hívást is..
- Köszönöm - mondtam mikor befejeztük az ebédet.
- Igazán nincs mit.
- De tényleg - tettem hozzá.
- Ez csak egy ebéd  - furcsállotta.
- Meg azt is hogy itt vagy, meg hogy ide jöttél - mosolyogtam rá. - meg úgy mindent..
- Oh te - mosolyodott el és adott egy arc puszit és egymásra mosolyogtunk, mikor vele voltam, egyszerűen olyan boldog voltam, és annyira édes, el se tudom mondani..Össze vagyok zavarodva, mikor vele vagyok hihetetlenül boldog, problémamentes, jó kedvű vagyok..Egyszerűen csak szerelmes?! Ilyen hamar? Már tegnap belezúgtam mikor megláttam, de csak a külsejébe, akkor még nem ismertem, még most se, de fülig szerelmes vagyok..Hülyeségeket mondok, TÉRJ VISSZA A VALÓSÁGBA. Gondolkoztam.
- Ne mosolyogj mert elolvadok - nevette el magát és én is. - De tényleg - mondta mosolyogva.
- Bocsánat - mondtam és a földet néztem majd azt vettem észre hogy apró puszik hagyják el az arcom.
- Megzabállak - suttogta Máté és adott egy puszit majd megcsörrent a telefonja. - Ne haragudj - mondta és felvette a telefonját. Majd egy kis idő múlva mérgesen kinyomta.
- Mi az? - kérdeztem.
- Előrébb hozták a tárgyalást - sóhajtott egy nagyot.
- És menned kell - mondtam és fel álltam majd Máté mögé álltam.
- Igen, de ne haragudj - mondta.
- Én nem haragszom, sőt, nagyon boldog vagyok hogy itt vagy - mondtam és elkezdtem masszírozni a nyakát, vállát.
- Ezt megtudnám szokni, a masszírozást - mondta Máté nevetve - ezt az ebédesdit meg nem kell köszönnöd, kiérdemelted. - mondta.
- Kiérdemeltem? - furcsállottam. - Hogyan?
- Azzal, hogy tegnap megismertelek. - rántotta meg a vállát.
- Oh - mondtam és adtam neki egy arc puszit.
- Bár mennyire is szeretnék maradni, mennem kell. - mondta. - Este? Mit csinálsz? - állt fel és hátulról megölelt.
- 10-ig itt leszek - sóhajtottam. - Addig tart a show..
- És utána van kedved, mondjuk egy sétához? - mondta és adott egy - két nyakra puszit.
- Ha lefürödtem és átöltöztem - bólogattam mosolyogva.
- Rendben - vette fel a telefonját az asztalról - Gyorsan elpakolom - mondta és felvette a dobozokat.
- Hééé - mondtam és elvettem tőle a dobozokat. - Valamit én is hadd csináljak már, a takarítás rám marad - mondtam ő pedig elnevette magát, majd adott egy arc puszit.
- Szia - mosolygott és kiment, majd gyorsan elpakoltam a dobozokat és kivittem a szemetesbe. Majd vissza mentem a szobámba és a kanapén ült a bythewayből Sziki és Bence meg az mdc is.
- Fiúk? - kérdeztem döbbenten mikor beléptem.
- Miért nem mondtad, hogy van barátod? - kérdezte Bence.
- Nincs barátom.
- És ki ez a hapsi? - kérdezte Sziki.
- Milyen alapon faggatok, ki?
- Kííííííííííííváncsiak vagyunk - mondta Misi.
- Akkor nem mondok semmit, - mondtam mire a fiúk felháborodtak. - Tegnap deszkázás közbe ismertem meg. - mondtam és figyeltem az MDC-t.
- Most mi az? - kérdezték egyszerre.
- Csak figyeltem Misiék reakcióját a deszkázás szónál.
- Tudunk Alfonso-ról - legyintettek én pedig elnevettem magam.
- És amúgy ennyi. Reggel meg megbeszéltük hogy együtt ebédelünk, csak nem tudtam hogy ide jön..-fejeztem be.
- És bejön? - kérdezte Sziki.
- Tetszik mi? - kérdezte Bence.
- Szerelmes vagy belé? - kérdezte Dani.
- Fülig ért a szád mikor megláttad. - mondta Botond.
- Tutiii, hogy be jönn - mondta Misi. Mondták a fiúk és utána még hasonló dolgokkal bombáztak.
- Na jóóóó - tapsoltam 2-t. Hagyjuk a témát. - mondtam. És elkezdtünk másról beszélni, de végülis ennél a fiú-lány témánál lyukadtunk ki. Majd olyan 3 óra körül elkezdtek a fiúk készülődni. És onnantól mindenki megőrült, rohangált össze-vissza. Áh káosz volt az este, de végülis minden jól sikerült, sikeresen túl voltunk az első élő adáson. Nem részletezném, mivel olyan fáradt vagyok, hogy semmire nem emlékszem.
- Kincsem - jött be a szobába György.
- Igen? - kérdeztem mikor nyúltam a kabátomért.
- Holnap dél körül számítok a megjelenésedre. Ne gyere be hamarabb, ügyes voltál ma, köszönök mindent. - mondta és beszélgettünk még két szót. Majd felvettem a kabátomat majd a táskámat a vállamra akasztottam és a telefonommal kimentem a szobából, a büfé felé vettem az irányt vettem egy jó erős kávét és a portához mentem a papírokat aláírni, az aulába várt Olivér,Sziki,Beni,Ya Ou,Tomi,Gergő,Dani,Misi,Boti.
- Köszönünk minden Liliiii. Imádunk - mondták egyszerre és tartottunk egy családi ölelést. Majd alá írtam a papírokat és oda jött Olivér.
- Szia. - köszönt.
- Szia. - mosolyogtam rá és a szemébe néztem, ő volt az, aki elkezdett flörtölni az első munka napon, és nem mertem rá nézni, a szemeibe mert szőke. De most valahogy hidegen hagyott, az hogy ő szőke és hogy szépek a szemei. A gondolataim nem körülötte hanem Máté körül forogtak.
- Én voltam az aki bepróbálkozott nálad. És sajnálom, csak azért csináltam mert emlékeztettél a barátnőmre. Ne haragudj. Vagyis a volt barátnőmre, de ez most mellékes. Csak azt szeretném, hogy ha jól kijönnénk, és elfelejtenénk ezt az egész tegnapi napot. oké? - kérdezte mosolyogva.
- Rendben - mosolyogtam rá. - Megbeszéltük.
- Holnap csatlakozom a maffiózókhoz és az őrületbe kergetünk - nevette el magát.
- Pompás - mondtam és belekortyoltam a kávémba.
- Drágaságom - mondta valaki a hátam mögül. és arra a szóra megfordultam.
- Biuss - öleltem meg. - Mit csinálsz este?
- Ünnepelünk. - mosolygott és Ya Ou átkarolta.
- És teeeeeeeeee? - kérdezte Ya Ou.
- Azt még nem tudom - mosolyogtam.
- Hűhaaaaaaaaaaaa - mondta én pedig elnevettem magam.
- Még hogy nem jártok. Látszik rajtatok minden - mondta Gabi.
- De nem járunk - nevetett Bia.
- Akkor is. - mondta Gabi.
- Még - suttogta Ya Ou.
- Hűhaa - mondtam és Ya Ou elkezdett szakadni a nevetéstől ahogy Bia is.
- Amúgy mindketten tudják, hogy összeillenek - mondta Gabi.
- De így is van - bólogattam. - Na megyek, Sziasztok - köszöntem oda mindenkinek.
- Még egy utolsóóóó öelééést - mondta Vavra. - De mindenki - tette hozzá. És beálltunk egy nagy körbe és családi ölelést tartottunk majd elindultam a kijárathoz.
- Naaaaaa, a nagy mackó is kér - mondta Ákos.
- Majd holnap Ákos - dobtam neki egy puszit.
- Csúnya - durcizott. És Ákos miatt újra csináltunk egy csalási ölelést.
- Én most már tényleg megyek. - mondtam.
- Szia - köszöntek kánonban. Majd ahogy közeledtem a kijárat felé egyre ismerősebb volt a személy. El nem tudtam képzelni hogy Máté áll ott.
- Máté ? - kérdeztem a távolból.
- Szia szépségem - nézett rám fáradtan.
- Szia - mentem oda és adott egy arc puszit. - Most végeztél?
- Még nem végeztem. Holnap lesz egy fontos tárgyalásom, 6-tól. - mondta.
- Íh - húztam el a számat. - Jó korán. Mikor kelsz? - kérdeztem csodálkozva.
- 4 - kor mosolygott.
- Jáááj - rázott ki a hideg. - Akkor ma este ne csináljunk semmit, menj pihend ki magad.
- Még az irodába kell mennem - mondta.
- És elém jöttél? - örültem meg.
- Haza kísérlek - bólogatott mosolyogva.
- Nagyon örülnék neki, de menj végezd el amit kell, nem akarom, hogy miattam legyél fáradt holnap.
- De..-mondta.
- Nincs de - szakítottam félbe. 4kor kelsz, és most fél11 van és még mész dolgozni, lehet hogy most kevés, de ha nem tartasz velem akkor jó esetbe éjfélre otthon vagy. Mi lesz ha holnap nem sikerül a tárgyalás mert fáradt vagy és nem tudsz koncentrálni? Nagyon nagyra értékelem hogy itt vagy. És ide jöttél, tényleg nagyon örülök neked, de menned kell mert vár a munka. - mondtam ő pedig e közben átkarolt.
- Jól sejtem, hogy semmi esélyem arra, hogy ezt a szó "csatát" meg nyerjem? - mondta mosolyogva.
- Tökéletesen - nevettem.
- De akkor holnap velem ebédelsz, mint ma - mosolygott.
- Örülnék neki - mosolyogtam. - nagyon. - tettem hozzá ő pedig adott az arcomra egy puszit majd megcsörrent a telefonja.

- menjj - mondtam mikor halottam hogy csorog a telefonja. - puszillak - mondtam es adtam egy puszit az arcara majd integetve elsétáltam. 

- neeeem rázol le ilyen könnyen..- mondta és felvete a telefonját. - Hallo, itt Molnár...igen uram, már várrtam a hívását. - mondta és közben engem nézett. 

- Kincsem - jött oda Kinga. - Mármint sziasztok - mondta és egyből elhallgatott mikor észrevette hogy Máté telefonál. Majd egy igen hosszú 5 perc után Máté lerakta a telefont.

- Hello. - köszönt Máté miközben Kingára mosolygott.

- Máté ő itt a fõnököm, Kinga. - mondtam.

- Örvendek - mondta Máté és kezet fogott Kingával.

- Hopp,hopp, na kit látnak szemeim, aki nem veszi fel a telefonját? - szólalt meg egy hang a hátam mögül. Erre a mondatra meg is fordultam. És szembe találtam magam apuval és a leendő anyukámmal.

- apa - örültem meg és megöleltem. - szia, hát te?

- elakartunk érni, hogy ha lesz egy szabad ebéd időd, akkor ebédelj velünk. Egyébként megnéztük az élő showt.

- Tetszett ? - mosolyogtam Juditra.

- Igen - bólogattak egyszerre.

- Mennem kell.  Ne haragudjanak. Holnap találkozunk Lili. - mondta Kinga és elment és meg is csörrent a telefonja út közben.

- Apa,  Judit, Ő itt Máté. - mosolyogtam a fiúra, aki  a beszélgetés alatt csak hallgatott.

- örvendek uram - nyújtotta  a kezét Máté.

- En is fiam, én is - mondta apa és a szemével végig mérte Mátét.

- Van kedvetek velünk tartani vacsorára? - kérdezte Judit akit épp Máté üdvözölt.

- Máténak mennie kell. - mondtam én meg álmos vagyok, de majd máskor szivesen. - mondtam.

- Mi olyan fontos dolog este Ilyenkor? A fáradságodon meg segítünk egy kávéval.  - mondta apa.

- Én át tudom rakni. - mondta Máté.

- Ezt már megbeszéltük - néztem rá komolyan.

- Jol van na. - mondta, mosolyogva. 

- Menj, mert akkor még délbe se találkozunk, ha nem végzel a papír munkával.

- Találkoznánk, abbahagynám. - nevetett.

- Majd egy ebédet megbeszélhetnénk. - néztem apára. 

- Mikor van egy normális szabad estéd? - kérdezte.

- Nem tudom, Kingától függ, hogy  hogyan ad papír munkát.. 

- És neked? - nézett Mátéra.

- Csak szóljanak előre és bármelyik. - mondta.

- Uram, kérem, türelmes voltam, de az ügyfele már várrja egy fél órája, a telefonját igazán felvehetné, és még a papírok - rohant oda egy öltönyös alak.

- Persze,persze - bólogatott Máté.

- Kérem szedje össze magát, Péter már ideges. - mondta.

- Jolvan Nándi, már megyek is. - mondta szomorúan. - Szia szépség - adott egy puszit az arcomra. - Elnézést, mennem kell - nézett apáékra. - Viszlát - mondta és Nándi magyarázott neki az ügyről ő pedig út közben vissza fordult és intett majd tényleg elment.

- Jártok? . kérdezte apa mikor mosolyogva utána néztem. 

- nem - ráztam meg  a fejem. - De szívesen járnék vele, olyan aranyos..

- Mit dolgozik, hogy szombaton ilyenkor is el kellett mennie?

- Ügyvéd. 

- És hogy találkoztatok? - kérdezte Judit.

- Deszkázás közben.. - mondtam egy picit félve, mert aoa utálja, mikor szóba hozom..

- Na de jó, ügyvéd vagy huligán? - mondta apa gondolkozva és morcosan.

- Rendes ember apa..

- Majd az ebéden kiderül...-mondta.

- Majd beszélünk róla. Megyek, fáradt vagyok.. - mondtam apáék pedig megértően bólintottak. Majd elbúcsúztunk és hazamentem, lepakoltam, lefürödtem és már aludtam is.

#Péntek#Október#12

Reggel az "I need your love" című szám ébresztett volna, ha nem nyomom ki az ébresztőmet. De simán kinyomtam és simán vissza is aludtam. Majd felriadtam, és mint mindig most is késésben voltam. Az életem egy nagy kapkodás..Gyorsan berohantam a fürdőszobába elkészülődtem, fogmosás, frizura igazítás, ma kontyhoz volt hangulatom, mosdás, egy kis smink majd gyorsan felvettem egy fekete legginget és rá egy fehér hosszított felsőt. Találtam hozzá egy vékony fekete övet és egy szép ezüst nyakláncot is. A fekete szegecses táskámba beleraktam a telefonomat az irataimat a pénztárcámat, és a többi cuccomat is. Majd ránéztem az órára és láttam, hogy 10 perc és indul a buszom. Felvettem a kabátomat a csizmámat bezártam a házat és a buszmegállóhoz futottam. Muszáj voltam futni, ugyanis kávé nélkül nem tudtam volna eljutna a székházig. Épp fizettem a kávét, mikor láttam messziről a buszt, gyorsan kiraktam a pénzt és elvettem a kávét és a buszhoz siettem.
- Hölgyem itt hagyta a vissza járót - kiabáltak utánam.

- Szép napot - intetettem és inkább a busszal voltam elfoglalva. Épp akkor ugrottam rá, mikor szólt a csengő. Végül elértem a buszt, kerestem egy szabad helyet és útközben zenét hallgattam, majd mikor közeledtünk a kijelölt helyhez, ahol leszálltam így elraktam a telefonomat és felálltam majd nyomtam egy "stop" gombot és leszálltam majd a hozzám legközelebbi kukába kidobtam a kávés poharamat és a székházba siettem.
- Jó reggelt - köszöntem a portásnak.
- Jó reggelt, Lili - köszönt vissza.
- Istenem, olyan tökéletes lennél, ha mindig időben érkeznél - szólt György.
- Jó reggelt uram. Elnézést. - mondtam.
- Szeretlek, imádlak drágám, de esküszöm, hogy beköltöztetlek. - mondta nevetve és én is elmosolyodtam.
- Jó reggelt - köszönt Bia.
- Teljes a késők csapata - mondta György.
- Elnézést - mondta Bia.
- Szobatársak lesznek. - mondta György erre elnevettem magam Bia értetlenül rám nézett és útközbe elmeséltem neki, hogy értse a poént.
György e közbe megmutatta az új műhelyem, az új dolgozószobámat. Teljesen elvoltam ájulva, Mikor benyitottunk azt hittem, hogy a mennyországban vagyok, egyszerűen elájultam tőle. Ahogy beléptem egy az egyik sarokban egy 10 személyes garnitúra  volt egy kis asztalkával a másik résznél egy hatalmas asztal középen pedig egy íróasztal egy varrógéppel. A nagy asztalt körülvették a beépített szekrények, ahol voltak különféle anyagok, gombok, szalagok egyszerűen minden volt! Egy álom világ volt.
-Aaaa egy singer! - mondtam és ahogy megláttam a varrógépet ledobtam a földre a táskám és csak ájuldoztam. Míg én elvoltam magamnak, addig György és Bia átmentek Bia szobájához.
Két ugyanolyan asztal volt egymás mellett az egyiken egy számítógép, a másikon pedig az a bizonyos varrógép volt. Megnéztem a beépített szekrények tartalmát, ááá ÁLOMVILÁG volt  számomra.
- Bejöhetek? - kérdezte György miközben kopogott is, bólintottam és odamentem hozzá egy óriási ölelésre.
- Köszönöm, uram, köszönöm - hálálkodtam.
- Kérem - mondta és elmosolyodott. - Pakoljon, le vegye le a kabátját, és 2 perc múlva várom a színpadnál. - mondta én pedig bólintottam. Felraktam a kabátomat a fogasra és a táskámat pedig leraktam a nagy asztalra. Elővettem egy kis pénzt meg a telefonomat és útközben vettem egy kávét majd a színpadra mentem az egyik kezembe a kávé volt a másikba pedig a telefonom.
- Igen, megérkezett a kis csoda bogarunk. Ő itt Lili, jól jegyezzétek meg, mert mindig így járkál, egyik kezében a telefon a másikba pedig a kávé. Éjjel nappal kávét iszik. És mint mindig most is késve érkezik. - mondta György. Én pedig elmosolyodtam és Bia mellé álltam. Majd míg György beszélt Biával gyorsan lerendeztük azt a beszélgetést ami a szobánkról szólt, persze nem hangosan csak az arcunkkal kommunikáltunk. Olyan régóta ismerem már, és nagyon jó barátnőm, ő is abban a társasházban lakik, mint én, csak én a ház bal oldalában ő pedig a jobb oldalában lakik, és egy szinten van vagy 5 ház. Szóval nem kicsi. György éppen a tánccsapat bemutatásával végzett, mikor a stylistokat hívta ki magam mellé.
- Jutka, Gyöngyi, Tímea, Lili és Zita. - mondta miközben ki álltunk a színpadhoz. - Ők fognak az öltözködésetekért felelni. Hogy ki melyik versenyzőt fogja öltöztetni, azt úgy fogjuk eldönteni, hogy A neveteket ráírtam egy cetlire és minden mentor húzni fog egyet. Ugyanígy a fodrászoknál is. Az énektanárotok pedig már meg van. - mondta György és e közbe a mentorok kihúztak egy-egy nevet.
- Egy benne maradt - mondta Gabi.
- Igen, ő a mentorokért és a műsorvezetőkért fog felelni. - mondta György. - Mindenkinek van két papírja? - kérdezte a mentorokat arra utalva, hogy mindenkinek van e egy fodrásza és egy divatosa.
- Igen - mondta Gabi szomorkásan.
- Mi a baj? - kérdezte tőle Geszti Péter.
- Annyit dolgoztam már a Lilivel és a Biankával, olyan jó lett volna ha őket kapom. - mondta. - Bár remélem velük is jól megleszek - mondta Gabi és e közbe a kezébe lóbálta a két cetlit.
- Kérlek olvassátok fel - mondta György.
- József és Jutka - mondta Alföldi.
- Péter és Tímea - mondta Tóth Gabi mosolyogva.
- Lili és Bianka - mondta Szikora Robi.
- Oh, együtt dolgozunk ! - mondta Bia és összepacsiztunk.
- Janka és Gyöngyi - mondta mosolyogva Péter.
- Tehát akkor Dóra és Zita, ti fogtok a mentorokkal illetve a műsorvezetőkkel foglalkozni. - mondta György. - Így a vége fele elmondanám, hogy Kinga fog engem helyettesíteni, őt mindenben, de mindenben lehet keresni, tulajdonképpen ő fogja itt irányítani a szálakat. Végül sok sikert és jó munkát kívánok mindenkinek! - mondta György.
 - Kicsikincseiiim - ölelt meg minket Gabi. - Ez nagy kicseszés, hogy nem velem vagytok - mondta szomorúan.
- Jajj te - öleltük meg még egyszer Biával. - De végül is itt leszünk - mondtam.
- Igaz - mondta.
- Megyek, bemutatom a fiúknak a stylistjukat - mondta.
- Rendben - bólintott Bia és megfordult, és beleütközött egy magasabb srác mellkasába, mikor egymásra néztek teljesen elpirult Bia, a srác pedig csak mosolygott.
- Bianka ugye? - kérdezte a srác.
- Csak Bia, - mosolygott.
- Ya Ou - mosolygott a srác még mindig. Csak néztem, ahogy leforognak az események előttem. Nem hogy én, még Bia se tudta felfogni.
- Lili, Bia, Ya Ou, gyertek drágáim a 20asba. - mondta Szikora Robi.
- Kávé nélkül sehova - mondtam Biának. - Szólsz hogy egy picit kések? - néztem rá mosolyogva.
-  Persze - bólintott és elindult a sráccal a terembe. Mosolyogva utánuk néztem, majd a terembe mentem a pénzemért, utána pedig vettem egy erős kávét.
- Ez egyszerűen Isteni - mondtam a büfés csajnak.
- A gyártónak mond - nevette el magát. - Mi csak frissen és melegen kiöntjük - mosolygott.
- Akkor is finom - nevettem el magam. - Majd ma még úgy is jövök. Tele lesz a hócipőd velem, mert állandóan - mondtam de nem tudtam befejezni mert félbeszakított.
- Tudom, Lili a divattervező - mondta.
- Igen - mondtam és furcsállottam. - Csevegnék még de késében vagyok - nevettem el magam - Majd még úgy is találkozunk.  - mondtam és elindultam.
- Mint mindig - nevetett a büfés csajszi. Nagyon aranyos, barátságos, szerintem jól kifogok vele jönni, bár elég nagy bunkónak tartom magam hogy nem kérdeztem meg a nevét, ezekkel a gondolatokkal mentem a 20-as teremig.
- Lili? Olivér? - kérdezte valaki mikor a terem előtt álltam.
- Lili kávéért ment - mondta Bia.
- Olivér meg eszik - mondta egy másik hang.
- Nem - nyitottam ki az ajtót - Lili itt van - mondtam és becsuktam magam után az ajtót.
- Olivért megkeresnéd? - kérdezte Robi.
- Azt sem tudom ki ő. - vallottam be.
- A Bytheway öltözőbe lesz, magas szőke hajú - mondta Ya Ou. Igen, Ya Ou, tuti hogy így hívják mert Biához ő ment oda a folyosón. Most is egymás mellett ülnek. Szerintem irtó édesek együtt.
- Rendben - mondtam és elindultam, majd a kilincs után nyúltam, de az ajtó magától kinyílt. És a szőkeséggel találtam szembe magam. - Szerintem megtaláltam - fordultam mosolyogva Robihoz.
- Igen, ügyes vagy drágám - mondta Robi. Én pedig elnevettem magam és leültem egy szabad helyre. A szőkeség pedig mellém.
- Szia - suttogta.
- Hali - mondtam, de nem mertem rá nézni, Szőke hajú, és a szemébe még nem is néztem, a szőkék a gyengéim, főleg ha még a szeme és a mosolya is aranyos. Nem nagyon szeretnék barátot, főleg nem a munkahelyemről.
- Olivér vagyok - mondta és éreztem, hogy néz mikor kimondta a nevét épp akkor ittam egy kortyot a kávémból.
- Lili - nyeltem le sikeresen a löttyöt.
- És mit csinálsz itt? - kérdezte és láttam rajta hogy zavarja hogy nem nézek rá, éreztem.
- Kiválasztom, hogy mit vegyetek fel a színpadhoz - mondtam halkan és egy újabb kortyot ittam.
- Akkor azért vagy ilyen csinos - mondta és megakadt a torkomon a kávé, elkezdtem köhögni, Olivér pedig rajtam nevetett,  majd mikor sikeresen lenyeltem és abbahagytam a köhögést akkor mindenki rám nézett.
- Bocsánat, rossz útra ment  - szólaltam meg vékony hangon.
- Talán nem kéne kávét innod - mondta Olivér hangosan.
- Lili egy hulla kávé nélkül - mondta Szonja, az énektanár.
- Igen, látszik hogy még nem ismered - mondta Bia és Szonja egyszerre. Majd Robi folytatta tovább és ezt Olivér megvárrta, mert mikor elkezdett beszélni akkor a fülemhez hajolt és azt suttogta, hogy "Még". Erre a szóra a szemöldököm az egekbe szökött és próbáltam figyelni Robira, de elvonta a mellettem üllő srác a figyelmem ugyanis végig engem nézett.
- A szónokolást befejeztem, valakinek valami kérdése? - kérdezte Robi hosszú idő múlva.
- Nekem - mondta Szonja és megbeszélte a fiúkkal hogy ki mikor mettől meddig próbál.
- A ruhák hogy állnak? - kérdezte Robi tőlem.
- Behozzam? - kérdeztem.
- Ha szeretnék látni - mondta a fiúknak.
- Igen - mondták többen is egyszerre.
- Rendben - álltam fel. - Bius segítesz? - kérdeztem.
- Én is segítek szívesen - mondta Olivér.
- Egyedül is elbírok vele - vágtam oda és kimentem a teremből, majd a Fat Phoenix-et kértem meg, és jöttek is segíteni.
- Köszönöm - mondtam és beszélgetni kezdtünk a fiúkkal, a zenei ízlésünk eléggé eltér, de nagyon jó fejek és hamar oldottunk egymás társaságába, a zenéről még veszekedtünk is. Nyilván itt ők a szakértők de a rockeres stílusomat eléggé leszólták, én meg persze nem hagytam magam, a beszélgetés közbe bementünk a szobámba kihoztunk 3 állványt és visszatoltuk a 20-as terembe. Ez a Fat Phoenix, - mutattam az egyik állványra - Az MDC - mutattam egy másikra, - és itt pedig a Bytheway - mondtam és kikértem a véleményüket. - Amit fogtok most énekelni dalhoz választottam meg a világításhoz, a fényekhez, de ha mégis valakinek valami nem tetszene szóljon és még átvariálom. - mondtam és egy halvány mosolyt eresztettem az arcomra.
- Remélem az öltözési stílusod jobb mint a zenei - nevetett Tomi majd Gergő is és én is elnevettem magam.
- Babááám - ölelt át valaki hátulról, hátra néztem és Tóth Gabi volt.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Ma este mész trógerkeind, vagy futni?- kérdezte.
- Trógerkedem. - mondtam.
- Jó, de akkor hétfőn együtt futunk - mondta fenyegetően én pedig elnevettem magam.
- Rendben - tettem hozzá mosolyogva.
- Trógedkedsz? - furcsállotta Gergő.
- Valami olyasmi. - nevettem el magam és csodálkozva nézett rám.
- Egyébként csak meglesem mit hoztál össze - nevetett.
- Nem titok, vagy igen? - néztem Robira.
- Nem - rázta meg a fejét Robi.
-Na srácok, mutassátok - mondta Gabi.
- Ezen még nincs mit nézni, csak nagyon alapok - mondtam szomorúan. - Ilyenkor még nem nagyon lehet őket kiöltöztetni. - mondtam. - György a fejemet is leszedné - mondtam és Gabi elnevette magát.
- Szóval valami rockosabb produkcióra számíthatunk? - kérdezte Gabi az MDC-t.
- Nem nézted meg a dallistát? - kérdezte Robi.
- Nem - vallotta be Gabi. - tetszik, tetszik - mosolygott a fiúkra. - A Fat Phoenix hogy van ma? - kérdezte Gabi és oda lépett hozzánk.
- Kirobbanóan bunkó formában - motyogtam a fiúk pedig nevettek.
- Látom rátaláltál a társaságodra. - mondta Gabi és én is elnevettem magam. - Tetszik a táncosok ruhája - mondta Gabi.
- Nagyon jól fog illeni a számhoz. - bólintottam.
- Na megnézem a kedvenceimet is - mondta Gabi és odament a Bytheway-hez.
Addig Az MDC-vel visszavittük Tomi és Gergő és az ő állványukat is. Ők is nagyon jó fejek aranyosak. Elmentek a próbára én pedig visszamentem a terembe, ahol Gabi Bia és a Bytheway nevettek.
- Kelleni fog még? - kérdeztem az állványra célozva.
- Nem - mondta Robi.
- Akkor elviszem - mondtam és elkezdtem húzni az állványt de nem jött.
- Ne szórakozz velem mert megbánod - mondtam nevetve az alacsonyabbik srácnak.
- Poén volt - nevetett.
- Az, inkább segítenél - mondtam és nevetve ketten kitoltuk a folyosóra megtudtam a nevét, Peti, de mondta hogy Szikinek hívjam mert mindenki úgy hívja. És a negyedik tagot pedig Beninek hívják, vagyis Bencének, találkoztunk vele a folyosón, ő is segített tulajdonképpen én már semmit nem csináltam csak az utat mutattam. Nagyon jó fejek, letettük az állványt a többi 2 mellé és visszamentünk a terembe.
- 1-től mi próbálunk, jöttök kajálni? - kérdezte Ya Ou.
- Én a visszamegyek a srácaimhoz - mondta Gabi és ki is ment a teremből.
- Én megyek, megnézem a Fat Phoenixet - mondta Robi és kiment.
- Azt a két bunkót - nevettem el magam és a többiek is. - Nem normálisak - tettem hozzá nevetve.
- Az biztos - mondta Sziki.
- Na, sziasztok - mondtam.
- Nem jössz ebédelni ? - kérdezte Bia és Ya Ou egyszerre.
- Vár Alfonso - mondtam és a többiek kérdően néztek rám.
- Hidd el hogy ugyanott fog várni este is - mondta Bia.
- De  már hiányzik - mondtam. - Majd holnap, ha nem gond. - mondtam.
- Persze menj csak. - mondta Ya Ou.
- A fiúk nem várrnak - mondta Beni.
- Ő nem fiú - nevettem el magam. - Na sziasztok - mondtam és mosolyogva kimentem a teremből.
- Mi az az Alfonso ? - kérdezte valaki. A többit már nem halottam, végül is a munkám befejeződött. Meg vannak a ruhák, így megkerestem Kingát, aki szintén engem keresett és mondta hogy segítsek már neki a papíroknál, azt hittem egy fél órás-órás munka lesz, de 7-ig ott ültem a szobámba. Persze ettem is, meg kávéztam is, mindenem meg volt.
- Hát te? - kérdezte Bia.
- Mindjárt befejezem és húzok deszkázni. Kinga rám bízta - mutattam a mellettem lévő papír halomra.
- Én is kaptam, végeztem is. Ya Ou-val sétálni megyünk - jött közelebb és éreztem hogy megakarja beszélni a napját, és azt a sétát is. Így hát levetettük magunkat az űlőganitúrára és beszélgettünk, egy picit elnyúlt, mert Ya Ou már hívta Biát.
- Mennem kell, kincsem vigyázz magadra. - mondta Bia és mosolyogva fel állt.
- Szorítok drágám - mondtam és visszaültem a papírok felé, majd mikor végeztem leadtam Kingának majd vettem egy kávét, megtudtam a büfés csajszi nevét, Nomémi, Émi. Vele is beszélgettem majd hazamentem lefürödtem, átöltöztem és felvettem Alfonsot, a deszkámat, zsebre raktam a kulcsomat és a telefonomat majd elmentem deszkázni, minden este megyek, kikapcsolódásként, Gabi ezt trógerségnek hívja. De nem tudok róla lemondani, egyszerűen imádom. Mikor mentem haza vettem egy kávét és leültem a házunk előtti padra. Épp Ya Ou és Bia nevettek mikor hátra fordultam.
- Szia - szólt Bia.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk.
- Szia - köszönt Ya Ou. -  Ő Alfonso?
- Igen - mondtam és elmosolyodtam. - Édes, nem ?
- Aha - mondta bizonytalanul.
- Mutatsz pár trükköt? - kérdezte valaki a hátam mögül és meg is fordultam. Sziki és Beni és Olivér volt.
- Fiúk? - csodálkoztam.
- Ya Ou - ért jöttünk. Ma még próbálunk. - mondta Olivér.
- De azért mutatsz egy trükköt? - kérdezte Sziki.
- Aha - bólintottam és leraktam a deszkám, majd meghajtottam magam és a padot átugrottam majd mikor leérkeztem odagurultam a fiúkhoz.
- Ez kurva jó volt - mondta Beni.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Ha látnátok miket művel, annyira nem normális majd egyszer úgy összetöri magát hogy járni se tud - mondta Bia szomorúan.
- Nyugiii, semmi baj nem lesz - mosolyogtam rá.
- Aha..Persze - mondta.
- Hát biztos hogy nem egy biztonságos sport. - mondta Beni.
- De, az, ha összetudod hangolni a deszkád és a tested. Csak érezni kell. - mondtam.
- Héééé - mondta Bia. - Bezzeg őt le se szóltad hogy - mondta - "Ez nem sport, ez művészet" - utánozta a hangom.
- Ja igen - jutott eszembe és Benihez fordultam. - Ez nem sport ez művészet - mondtam és elnevettem magam és a többiek is. Majd elkezdtünk beszélgetni.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de mennem kell - mondtam mikor megcsörrent a telefonom.
- Nekünk is - mondták a fiúk és Ya Ou-ra néztek. És úgy maradtak egy ideig egyből leesett hogy ők kettesben szeretnének lenni.
- Elkísérlek titeket az autóig - mondtam a fiúknak.
- Dolgod van, nem? - kérdezte Olivér.
- Igen, de ah mindegy, ez bonyolult - mondtam és a rá álltam a deszkámra.
- Csak azért tartasz velünk hogy Bia és Ya Ou eltudjanak búcsúúúúzni? - kérdezte Sziki.
- Is - mondtam mosolyogva, majd elkezdtünk beszélgetni a beszélgetésünk hülyéskedésbe ment át, baromi jól éreztem magam, mikor láttam, hogy jön Ya Ou akkor köszöntem és eldeszkáztam majd Ya Ou kitartotta a kezét és mikor mellette elhaladtam akkor összepacsiztunk. Bia megvárt a háznál és egy finom vacsi mellett megbeszéltük hogy mi is történt Ya Ou-val a randijukon, mondta hogy Ya Ou nem az a rámenős, és neki ez nagyon jól esik, szóval ebből az jött le hogy tuti nem úgy köszönt mint a filmek végén hogy lesmárolta.
Mikor mentünk haza vetem egy kávét Bia pedig meg várt, mikor odamentem hozzá leszólítottak.
- Tudsz is? vagy csak dísznek van a kezedben? - kérdezte egy csapat srác.
- Nem tudom, hogy tudok e. De ez kurvára nem dísz - mondtam.
- Mutass valamit. - mondta egy srác.
- Rendben - vontam meg a vállam és Bia kezébe nyomtam a kávém.
- Hagyjátok már - állt elém egy srác. Barna haja összevissza állt, és kék szeme volt és mikor ránéztem elmosolyodott. ELSŐ látásra beleszerettem. - Ha akar akkor mutat, ha nem akkor nem, nem kell belekötni.
- Nem gond, tényleg, bár nem is jogos a kérdés, de mindegy - vontam meg a vállam és letettem a kezemből a deszkát és 2 - 3 trükk után pedig vissza mentem. - szeretek deszkázni, nem versenyszerűen, csak úgy. Láttátok hogy tudok  e vagy sem, döntsétek el - mondtam és egy vállrántás után Biához fordultam.
- Hé - mondta az, aki kérdőre vont, és meg fordultam. - Szerintem kurva jól nyomtad. Bocs az előzőért. Márk vagyok - nyújtotta oda a kezét.
- Lili - mondtam és összepacsiztunk.
- Ő itt Martin, Ricsi és Petya. - mondta mosolyogva. - Ő pedig - bökött a barna hajú srác fele, a lovagom *-* fele.
- Máté - mondta a srác(Máté) és elmosolyodott. Annyira édes hangja volt. Ilyen mély és aaaaaa olvadtam mikor meghallottam. És az a mosoooly.
- Ő pedig, Bia a barátnőm. - mondtam mikor felébredtem  a Máté nézéséből.
- És én megyek is - mondta Bia.
- Én is - mondtam neki. - Sziasztok. - intettem a srácoknak.
- Nem maradnál még egy picit ? - kérdezte Máté.
- Naaa, maradj -  mondták a fiúk.
- Még maradok egy picit. - fordultam Biához, erre a fiúk tapsolni kezdtek.
-  Jó szórakozást, sziasztok - köszönt Bia és elsétált.
- Mi lépünk - mondta Ricsi és Petya. - Majd holnap - intettek.
- Sziasztok - köszöntünk el majd egy nagy csend állt be. A kínos fajta. A deszkámat nézegettem Máté pedig engem, Martin és Márk pedig váltottak pár szót Ricsiékkel.
- Én már mutattam valamit, tudtok valami új és könnyű trükköt mutatni? Amit megtanulhatnék. - mondtam mikor visszajöttek Márkék.
- Gyorsan tanulsz? - kérdezte Márk.
- Fogjuk rá - nevettem el magam és a fiúk megtanítottak egy új trükkre. Persze nem azonnal, 10-11-ig hülyéskedtünk, beszélgettünk és e közbe tanultam. Nagyon jó fejek, imádom a burájukat, még rengeteget fogunk találkozni szerintem.
- Egyébként - szólt Máté - Mit csinálsz a hétköznapokban ?
- divattervező vagyok - mondtam, erre a fiúkból kitört a nevetés.
- Most komolyan, mit csinálsz? - kérdezte Márk én pedig komolyan  rá néztem.
- Amúgy már ne haragudj, de ki nem nézem belőled - mondta Martin nevetve.
- Mondja ezt a doki. - szólalt meg Máté.
- Doki? - néztem Martinra döbbenten.
- Aha,  de még kell egy év hogy végezzek és gyermek orvos leszek - mondta Martin.
- Hűű - lepődtem meg.
- És szerinted én miként dolgozom? - kérdezte Márk.
- Azt ne mond hogy nőgyógyászként - mondtam és Mátéból és Martinból kitört a nevetés.
- Nem - mosolygott Márk. - Szállodában dolgozom.
- A tulajdonosa - mondta Máté.
- Hűű - döbbentem le. - És  veled mi a helyzet néztem Mátéra félénken, az este folyamán alig tudtam ránézni mert mindig elbambultam, azzal a mosollyal és  szempárral elvarázsol...Nem tehetek róla.
- Paraszt vagyok tanyán lakom. - kezdett el énekelni  Máté és mindenkiből kitört a  nevetés. - Egyébként - mondta mikor mindenki kezdett lenyugodni a nevetéstől. - Ügyvédként dolgozom - mondta komolyan és egy óvatos mosoly jelent meg az arcán.
- Komolyan? - döbbentem le és zavarban éreztem magam a mosolya miatt.
- Aha - bólintott mosolyogva.
- Én lépek - mondta Martin.
- Én is megyek - mondtam. - Tuti nem tudok holnap fel kelni.
- Haza kísérjünk? - kérdezte Máté.
- Itt lakok - mutattam a mellettünk lévő színes házra. A fiúk pedig csodálkozva rám meredtek. - Mi az? - furcsálltam.
- Ne szivas - mondta Márk.
- Nem szívatlak - mosolyogtam.
- Mi is itt fogunk - mondta Márk és mind a 3-an megmutatták a kulcsukat.
- Csak még nem rendezkedtünk be  - mondták.
- Ha kell valami segítség,  akkor a 3.-on megtaláltok - mondtam mosolyogva.
- Köszi - mondták egyszerre.
- Örültem - mondtam és felvettem a deszkámat. - Sziasztok - köszöntem és elindultam.
- Majd még úgy is találkozunk - mondták és köszöntek, bementem a házba köszöntem a portásnak és jókedvűen a felmentem a lépcsőn, nem volt kedvem liftezni, pedig nagyon fáradt voltam. Mikor az ajtómhoz értem kinyitottam bementem, bezárkóztam leraktam a deszkám lefürödtem, átvedlettem a pizsamámba és lefeküdtem 11:02-kor aludni.Annyira jól éreztem magam este, a fiúkkal, Máté meg egyszerűen elvarázsolt.
Azok a szemek, az a mosoly, és az az összevissza álló haja, annyira aranyos,szexi és édes volt..Ő volt az utolsó gondolatom alvás előtt.

#Ordway