#Kedd#November#16

Reggel arra ébredtem, hogy Máté telefonja csörög.
- Kidobom az ablakon azt a masinát. Elegem van belőle. - morogtam.
- Jó reggelt kincsem - puszilta meg Máté az arcom.
- Miért szól ilyenkor ? - céloztam a telefonjára.
- Jelez, hogy hívnak..
- Ide adod? - kérdeztem.
- Miért? - kérdezte.
- Add ide. - mosolyogtam rá álmosan.
- De ne bántsd - nevetett Máté.
- Csak add ide. - kérleltem és végül megkaptam a telefont, de mint mindig most is csörgött. Nándi volt az.
- Jó reggelt Nándi, reggelt - ismételtem.
- Jó reggelt - nevetett.
- Ne haragudjon, de majd dél fele talán elérhető lesz, szép napot.
- Szép napot - mondta majd kinyomtam a telefont. Végül kikapcsoltam, és leraktam a szekrényre. - Mikor keltél?
- Olyan  5  fele. - mosolygott, és hozzám bújt.
- Szent ég - dörzsöltem meg a szemem és az arcomat is.
- Hány óra?
- Nem tudom, valaki elvette a telefonomat - puszilgatta a nyakam.
- 9:56 - néztem meg az enyémet. - U jo sokáig aludtam, neharagudj, miért nem kelltettél fel?
- Olyan aranyosan aludtál - mosolygott.
- Elmegyünk valahova reggelizni? Elég egy kávé is amugy, nem vagyok éhes.
- Ó, ilyen hamar? Mindjárt dél szivem, szerinted van még reggeli?
- 10 órai tuti van - mondtam Máté pedig nevetett.
- Össze pakolok, kijelentkezünk és együnk valahol. - mosolyogtam rá.
- Rendben. - mosolygott Máté.
- Na felöltözök - takartam ki magam és kipattantam az ágyból, majd bementem a cuccaimmal a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, és felöltözve kijöttem a fürdőből.
- Ha így haladunk, még itt is ebédelünk - nevetett Máté. - 10:34
- Még megfésülködök - mosolyodtam el és bementem a fürdőbe. Épp össze akartam kötni egy coffba mikor Máté felöltözve megjelent mögöttem. És puszilgatta a nyakam.
- Naa, még egy percet várj már, tényleg annyi, míg összekötöm a hajam.
- Közbe fogat mosok. - mondta én pedig arrébb álltam, Máté nem gondolkozott, egy fél perc se kellett már le is vette a pólóját. Majd elkezdte megmosni a fogát. Össze kötöttem a hajam és hátulról megöleltem.
- Nem vagy az a szégyellős típus - simítottam végig a hasán, majd adtam neki egy nyakpuszit és kimentem a fürdőből.
Összepakoltam a cuccaimat. Meg úgy nagyjából az övét is, csak összehajtottam a ruháit, a táskájába már nem akartam belenyúlni. Nagyjából rend volt. Épp az ágytakarót terítettem le, mikor Máté kijött a fürdőből.
- Komolyan összehajtottad a ruháimat - ölelt meg hátulról.
- Ne haragudj, én nem akartam tolakodni, turkálni, csak ..
- Hé - vágott közbe - köszönöm - puszilt meg és eldőltünk az ágyra, Mátéra estem.
- Nem ütöttelek meg? - néztem rá komolyan ő pedig nevetett.
- Egésznap így fogsz aggódni? - nézett mélyen a szemembe.
- Lehet, nem tudom. - adtam neki egy arc puszit.
- Egyébként azzal a 20 kilóddal hogy ütnél meg? - nevett.
- 20?  Te megőrültél? Legalább 60  vagyok. - mondtam Máté pedig olyan sokáig nevetett ezen hogy kénytelen voltam elmosolyodni.
- Te bolond vagy - szólalt meg igen hosszú idő után de tovább nevetett.
- Megőrültél. - hagytam rá és felálltam. A fürdőt nagyjából elrendeztem majd mikor kijöttem, Máté már el is pakolt és épp sms-t írt a telefonján.
- Csak a srácok érdeklődnek - mondta és magához húzott, leültem az ölébe és ketten válaszoltunk az sms-re. Majd egy újabbra és újabbra. Végül úgy döntöttünk hogy elfoglaljuk magunkat délig.
- Én délig ki nem birom kávé nélkül. - mondtam.
- De-de. - mosolygott Máté.
- Nem - szomorkodtam.
- Keresünk valami kávé féleséget?
- Igen, de előtte lepakoljuk a táskákat, és kijelentkezünk. Oké.? - kérdezte én pedig mosolyogva bólintottam. A kocsiba lepakoltunk mindent, és épp jöttünk be az aulába.
- Naneee, ezt ne - rázta meg a fejét Máté idegesen.
- Mi az? - kérdeztem és egy idősebb férfi közeledett felénk.
- Ahjaj.. - mondta.
- Sziasztok - köszönt a férfi.
- Jó napot - köszöntem.
- Szia apa - köszönt Máté és egyből megértettem hogy miért viselkedett így.
- Apa ő itt Lili, Lili ő az apám - nézett rám kétségbe esett arccal.
- Örvendek - nyújtottam felé a kezem.
- Szintén - fogtunk kezet. - Nem dolgozol? - nézett Mátéra.
- De, csak majd este. - mondta Máté?
- Miért? Nem megy jól a cég?
- De, minden rendben van.
- És ráérsz még csajozni is?
- Kezdi.. - ingatta a fejét Máté. - Nem csajozok.
- Miért, ő a barátnőd? - nevetett a férfi. - Jobban kinézem belőled, hogy a tegnap esti bárban szedted fel.
- Na jó, apa szia - köszönt el Máté.
- Igazam van? - szólt utánunk, épp a recepción jelentkeztünk ki. Máté ideges volt, látszott rajta, de nagyon!
- Csak nyugii - adtam az arcára egy puszit.
- Jojo - nézett rám, majd elmosolyodott.
- Mosolyogniii, ne hagyd hogy elrontsa a kedved, kérlek - sutogtam a fülébe.
- Mehetünk, vagy maradjunk ebédre? - kérdezte mikor visszakapta a papírjait. És már csak a számlát vártuk.
- Menjünk - bólogattam mosolyogva.
- Rendben - rakott el mindent.
- Köszönöm - nézett a recepciós nőre, majd elindultunk a kocsihoz.
- Naaa, mosolyogj, ne néz így, mert utálomm.
- Utálod? De most komolyan, hogy lehet valaki ekkora bunko? "Jobban kinézem belőled hogy a tegnapesti bárban szedted fel".
- Tudod, hogy nem így van. Nem?
- De .
- Akkor meg? Ne Idegesítsd magaaad. - pusziltam meg az arcát.
- Nem megy jól a munka? Ráérsz csajozni? Egy normális apuka nem így kommunikál a fiával, ha véletlen összefutnak. Valami mi újság, vagy ha nagyon aranyos, akkor meg "jol vagy fiam?". - mondta Máté idegesen és közbe kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy betudjak ülni. Én pedig becsuktam, és Mátét a kocsinak döntöttem.
- Annyira jól éreztem magam veled, csodálatos volt minden - mosolyogtam Mátéra ő pedig átölelt a derekamnál és magához húzott. - Annyira nem szeretnék elmenni, úgy, hogy ilyen kedved van. - mondtam és puszikat osztogattam a nyakára.
- Annyira aranyos vagy. De ez nem ilyen egyszerű. - húzott egy halvány mosolyt az arcára.
- Gondoltam - bólintottam szomorúan de mosolyogva.
- Hé - emelte fel az egyik kezével az állam. - mehetünk a minarettbe? Vagy a várrba?
- Csak akkor ha jó kedved lesz..
- Jó kedvem lesz - adott egy puszit az arcomra.
- Remélem, mosolyogtam rá és beültünk a kocsiba. Mielőtt elmentünk volna a várrba bementünk egy gyors étterembe. Sszemélyszerint az egri várat imádom. Az egyik kedvenc váram, nem csak a történelem miatt, hanem személyes okok miatt is. Mikor sétáltunk a várrba, körübelül csak én beszéltem az elején, sokat meséltem neki, gondolkoztam azon hogy untatom, de szerintem csak belemélyedt a gondolataiba, nem akartam piszkálni az apukája miatt. Meg amugy se. Mikor a vár belsejében mászkáltunk akkor Máté beszélőkéje is vissza jött.  Onnantól kezdve nagyszerű élmény volt,!  Rengeteg képet csináltunk, nagyszerűen éreztem magam, mikor kijöttünk a várból Mátén már nem is éreztem a feszültséget. Biztos ott volt még benne, de eltudta engedni magát.
- Csinálunk egy közös fotót a vár előtt? Légysziiii. Elő hivatom és kirakom a szobám falára. Tudod sok emlék köt ide, és azokról vannak képeim a szobámba, és ezt is oda akarom rakni. - magyaráztam.
-  Rendben - adott egy pusziz az arcomra, az első olyan puszi amit a várrba kaptam. Egyre jobban tetszik. Leszólítottunk egy férfit, és megkértük hogy csináljon rólunk egy képet. Máté átkarolt a derekamnál, és mindketten mosolyogtunk. Majd megköszöntük, és elmentünk enni.  Délután 4 körül járt az idő, mikor a minaretthez értünk, sorba álltunk, és felmentünk. Annyira örültem mikor láttam hogy fény van, nagyon keskeny volt a lépcső, és rengeteg volt belőlük. De megérte felemenni. Ha a kilátásért nem is. Mátét átöleltem, és csináltunk egy - két képet.
- Már kiég a retinám a sok vakutol - mosolygott rám mikor egy újabb képet csináltunk.
- Mindent meg akarok örökíteni..
- Mindent? - kérdezte én pedig mosolyogva bólintottam. - Jó ezt a képet most én csinálom - vette elő a telefonját, én pedig elraktam az enyémet. Mosolyogva átöleltem Máté pedig elkezdett bénázni, mivel nem villant a vaku, csak nyomogatta a telefonját.
- Na jó, mehetünk - nevettem el magam.
- Naaaa. - húzott magához, és még mindig nyomogatta a telefonját úgy hogy minket fényképezzen, majd olyan közel kerültem hozzá,és olyan mélyen a szemébe néztem, hogy nem tudtam gondolkozni, közelebb és közelebb jött, majd megcsókolt. Elsőként húzódtam el.
- Ne haragudj, ne menj el - suttogta Máté lehunyt szemekkel.
- Köszönöm a mai napot - mosolyogtam, és megcsókoltam, közben pedig a tenyeremet Máté arcára tettem és átöleltem a csók végére. Majd levegő hiány miatt elhúzódtunk és csak mosolyogtunk egymásra.
- Minden meg van örökítve - mutatta a képeket, és még a második csókunkról is voltak képek.
- Uuuuhhmm - örültem.
- Na, induljunk, Nándi tuti be rendel az irodába. - mondta egy óriási sóhaj kíséretében, és elindultunk le a lépcsőn.
- Íh - húztam el a számat.
- De legalább veled voltam, hercegnőm - ölelt meg hátulról, mikor lépkedtünk le a lépcsőn.
- Jól érezted magad? - kérdeztem, és újra elinduktunk mikor adtam neki egy arc puszit.
- Tökéletesen. - mondta én pedig fülig érő mosollyal mentem tovább. Majd mikor leérkeztünk kaptam egy kávét, és beültünk a kocsiba és elindultunk haza. Egy ideig még a telefonok sem csörögtek, tudtunk beszélgetni, szórakozni is.
- Nándit hívd már vissza, mert le volt némítva a telefonom, és csak 18szor keresett. - mondta és átadta a telefonját.
- Jó napot Nándi. - szóltam bele.
- Oh Lili, örvendek, emlékeztetném valamire, azt mondta délben már elérhető lesz..
- Nem, én azt mondtam hogy dél körül. - nevettem és ő is.
- Adja át Máténak, hogy mindent elintéztem, ma már nem zavarom, bármikor is jön haza, de holnap rengeteg papír munkája lesz, ja és a lakásán leraktam a papírokat amiket holnap, Aláírva!! Kérem. - mondta Nándi de én az elején már kihangosítottam.
- Köszönök mindent Nándi, majd meghálálom. - mondta Máté.
- Kérem uram, további jó szórakozást, Viszlát - Köszönt Nándi és lerakta.
- Már mindjárt otthon is vagyunk, valami terved van? - kérdezte Máté és csörrgött a telefonja. - Kihangosítod? - kérdezte, én pedig tettem amit kért, a kezeimbe tartottam a telefont Máté tenyere pedig a combomon pihent. Újra görcsbe rándult a gyomrom, mint az első csókunknál. Felé fordultam, és adtam az arcára egy puszit, de már ki volt hangosítva a telefon.
- Hahoooooooo, valakii - szólt bele Márk, Martin és Erik.
- Itt vagyunk - mondta Máté nevetve.
- Hopp-hopp, akkor valamit félbe szakítottunk. - mondta Martin. - Szia Lili - köszöntek kánonba.
- Sziasztok - Köszöntem nevetve Máté pedig mosolyogva, és gyengéden megsimogatta a combom.
- Miújság van felétek? Milyen volt a nászéjszaka? - kérdezte nevetve Erik.
- Fiúk - szóltam nevetve és Máté is nevetett.
- Oh, mibe nyúltam bele? - nevetett Erik.
- Mikor értek haza? - kérdezte