#Péntek#Október#12

Reggel az "I need your love" című szám ébresztett volna, ha nem nyomom ki az ébresztőmet. De simán kinyomtam és simán vissza is aludtam. Majd felriadtam, és mint mindig most is késésben voltam. Az életem egy nagy kapkodás..Gyorsan berohantam a fürdőszobába elkészülődtem, fogmosás, frizura igazítás, ma kontyhoz volt hangulatom, mosdás, egy kis smink majd gyorsan felvettem egy fekete legginget és rá egy fehér hosszított felsőt. Találtam hozzá egy vékony fekete övet és egy szép ezüst nyakláncot is. A fekete szegecses táskámba beleraktam a telefonomat az irataimat a pénztárcámat, és a többi cuccomat is. Majd ránéztem az órára és láttam, hogy 10 perc és indul a buszom. Felvettem a kabátomat a csizmámat bezártam a házat és a buszmegállóhoz futottam. Muszáj voltam futni, ugyanis kávé nélkül nem tudtam volna eljutna a székházig. Épp fizettem a kávét, mikor láttam messziről a buszt, gyorsan kiraktam a pénzt és elvettem a kávét és a buszhoz siettem.
- Hölgyem itt hagyta a vissza járót - kiabáltak utánam.

- Szép napot - intetettem és inkább a busszal voltam elfoglalva. Épp akkor ugrottam rá, mikor szólt a csengő. Végül elértem a buszt, kerestem egy szabad helyet és útközben zenét hallgattam, majd mikor közeledtünk a kijelölt helyhez, ahol leszálltam így elraktam a telefonomat és felálltam majd nyomtam egy "stop" gombot és leszálltam majd a hozzám legközelebbi kukába kidobtam a kávés poharamat és a székházba siettem.
- Jó reggelt - köszöntem a portásnak.
- Jó reggelt, Lili - köszönt vissza.
- Istenem, olyan tökéletes lennél, ha mindig időben érkeznél - szólt György.
- Jó reggelt uram. Elnézést. - mondtam.
- Szeretlek, imádlak drágám, de esküszöm, hogy beköltöztetlek. - mondta nevetve és én is elmosolyodtam.
- Jó reggelt - köszönt Bia.
- Teljes a késők csapata - mondta György.
- Elnézést - mondta Bia.
- Szobatársak lesznek. - mondta György erre elnevettem magam Bia értetlenül rám nézett és útközbe elmeséltem neki, hogy értse a poént.
György e közbe megmutatta az új műhelyem, az új dolgozószobámat. Teljesen elvoltam ájulva, Mikor benyitottunk azt hittem, hogy a mennyországban vagyok, egyszerűen elájultam tőle. Ahogy beléptem egy az egyik sarokban egy 10 személyes garnitúra  volt egy kis asztalkával a másik résznél egy hatalmas asztal középen pedig egy íróasztal egy varrógéppel. A nagy asztalt körülvették a beépített szekrények, ahol voltak különféle anyagok, gombok, szalagok egyszerűen minden volt! Egy álom világ volt.
-Aaaa egy singer! - mondtam és ahogy megláttam a varrógépet ledobtam a földre a táskám és csak ájuldoztam. Míg én elvoltam magamnak, addig György és Bia átmentek Bia szobájához.
Két ugyanolyan asztal volt egymás mellett az egyiken egy számítógép, a másikon pedig az a bizonyos varrógép volt. Megnéztem a beépített szekrények tartalmát, ááá ÁLOMVILÁG volt  számomra.
- Bejöhetek? - kérdezte György miközben kopogott is, bólintottam és odamentem hozzá egy óriási ölelésre.
- Köszönöm, uram, köszönöm - hálálkodtam.
- Kérem - mondta és elmosolyodott. - Pakoljon, le vegye le a kabátját, és 2 perc múlva várom a színpadnál. - mondta én pedig bólintottam. Felraktam a kabátomat a fogasra és a táskámat pedig leraktam a nagy asztalra. Elővettem egy kis pénzt meg a telefonomat és útközben vettem egy kávét majd a színpadra mentem az egyik kezembe a kávé volt a másikba pedig a telefonom.
- Igen, megérkezett a kis csoda bogarunk. Ő itt Lili, jól jegyezzétek meg, mert mindig így járkál, egyik kezében a telefon a másikba pedig a kávé. Éjjel nappal kávét iszik. És mint mindig most is késve érkezik. - mondta György. Én pedig elmosolyodtam és Bia mellé álltam. Majd míg György beszélt Biával gyorsan lerendeztük azt a beszélgetést ami a szobánkról szólt, persze nem hangosan csak az arcunkkal kommunikáltunk. Olyan régóta ismerem már, és nagyon jó barátnőm, ő is abban a társasházban lakik, mint én, csak én a ház bal oldalában ő pedig a jobb oldalában lakik, és egy szinten van vagy 5 ház. Szóval nem kicsi. György éppen a tánccsapat bemutatásával végzett, mikor a stylistokat hívta ki magam mellé.
- Jutka, Gyöngyi, Tímea, Lili és Zita. - mondta miközben ki álltunk a színpadhoz. - Ők fognak az öltözködésetekért felelni. Hogy ki melyik versenyzőt fogja öltöztetni, azt úgy fogjuk eldönteni, hogy A neveteket ráírtam egy cetlire és minden mentor húzni fog egyet. Ugyanígy a fodrászoknál is. Az énektanárotok pedig már meg van. - mondta György és e közbe a mentorok kihúztak egy-egy nevet.
- Egy benne maradt - mondta Gabi.
- Igen, ő a mentorokért és a műsorvezetőkért fog felelni. - mondta György. - Mindenkinek van két papírja? - kérdezte a mentorokat arra utalva, hogy mindenkinek van e egy fodrásza és egy divatosa.
- Igen - mondta Gabi szomorkásan.
- Mi a baj? - kérdezte tőle Geszti Péter.
- Annyit dolgoztam már a Lilivel és a Biankával, olyan jó lett volna ha őket kapom. - mondta. - Bár remélem velük is jól megleszek - mondta Gabi és e közbe a kezébe lóbálta a két cetlit.
- Kérlek olvassátok fel - mondta György.
- József és Jutka - mondta Alföldi.
- Péter és Tímea - mondta Tóth Gabi mosolyogva.
- Lili és Bianka - mondta Szikora Robi.
- Oh, együtt dolgozunk ! - mondta Bia és összepacsiztunk.
- Janka és Gyöngyi - mondta mosolyogva Péter.
- Tehát akkor Dóra és Zita, ti fogtok a mentorokkal illetve a műsorvezetőkkel foglalkozni. - mondta György. - Így a vége fele elmondanám, hogy Kinga fog engem helyettesíteni, őt mindenben, de mindenben lehet keresni, tulajdonképpen ő fogja itt irányítani a szálakat. Végül sok sikert és jó munkát kívánok mindenkinek! - mondta György.
 - Kicsikincseiiim - ölelt meg minket Gabi. - Ez nagy kicseszés, hogy nem velem vagytok - mondta szomorúan.
- Jajj te - öleltük meg még egyszer Biával. - De végül is itt leszünk - mondtam.
- Igaz - mondta.
- Megyek, bemutatom a fiúknak a stylistjukat - mondta.
- Rendben - bólintott Bia és megfordult, és beleütközött egy magasabb srác mellkasába, mikor egymásra néztek teljesen elpirult Bia, a srác pedig csak mosolygott.
- Bianka ugye? - kérdezte a srác.
- Csak Bia, - mosolygott.
- Ya Ou - mosolygott a srác még mindig. Csak néztem, ahogy leforognak az események előttem. Nem hogy én, még Bia se tudta felfogni.
- Lili, Bia, Ya Ou, gyertek drágáim a 20asba. - mondta Szikora Robi.
- Kávé nélkül sehova - mondtam Biának. - Szólsz hogy egy picit kések? - néztem rá mosolyogva.
-  Persze - bólintott és elindult a sráccal a terembe. Mosolyogva utánuk néztem, majd a terembe mentem a pénzemért, utána pedig vettem egy erős kávét.
- Ez egyszerűen Isteni - mondtam a büfés csajnak.
- A gyártónak mond - nevette el magát. - Mi csak frissen és melegen kiöntjük - mosolygott.
- Akkor is finom - nevettem el magam. - Majd ma még úgy is jövök. Tele lesz a hócipőd velem, mert állandóan - mondtam de nem tudtam befejezni mert félbeszakított.
- Tudom, Lili a divattervező - mondta.
- Igen - mondtam és furcsállottam. - Csevegnék még de késében vagyok - nevettem el magam - Majd még úgy is találkozunk.  - mondtam és elindultam.
- Mint mindig - nevetett a büfés csajszi. Nagyon aranyos, barátságos, szerintem jól kifogok vele jönni, bár elég nagy bunkónak tartom magam hogy nem kérdeztem meg a nevét, ezekkel a gondolatokkal mentem a 20-as teremig.
- Lili? Olivér? - kérdezte valaki mikor a terem előtt álltam.
- Lili kávéért ment - mondta Bia.
- Olivér meg eszik - mondta egy másik hang.
- Nem - nyitottam ki az ajtót - Lili itt van - mondtam és becsuktam magam után az ajtót.
- Olivért megkeresnéd? - kérdezte Robi.
- Azt sem tudom ki ő. - vallottam be.
- A Bytheway öltözőbe lesz, magas szőke hajú - mondta Ya Ou. Igen, Ya Ou, tuti hogy így hívják mert Biához ő ment oda a folyosón. Most is egymás mellett ülnek. Szerintem irtó édesek együtt.
- Rendben - mondtam és elindultam, majd a kilincs után nyúltam, de az ajtó magától kinyílt. És a szőkeséggel találtam szembe magam. - Szerintem megtaláltam - fordultam mosolyogva Robihoz.
- Igen, ügyes vagy drágám - mondta Robi. Én pedig elnevettem magam és leültem egy szabad helyre. A szőkeség pedig mellém.
- Szia - suttogta.
- Hali - mondtam, de nem mertem rá nézni, Szőke hajú, és a szemébe még nem is néztem, a szőkék a gyengéim, főleg ha még a szeme és a mosolya is aranyos. Nem nagyon szeretnék barátot, főleg nem a munkahelyemről.
- Olivér vagyok - mondta és éreztem, hogy néz mikor kimondta a nevét épp akkor ittam egy kortyot a kávémból.
- Lili - nyeltem le sikeresen a löttyöt.
- És mit csinálsz itt? - kérdezte és láttam rajta hogy zavarja hogy nem nézek rá, éreztem.
- Kiválasztom, hogy mit vegyetek fel a színpadhoz - mondtam halkan és egy újabb kortyot ittam.
- Akkor azért vagy ilyen csinos - mondta és megakadt a torkomon a kávé, elkezdtem köhögni, Olivér pedig rajtam nevetett,  majd mikor sikeresen lenyeltem és abbahagytam a köhögést akkor mindenki rám nézett.
- Bocsánat, rossz útra ment  - szólaltam meg vékony hangon.
- Talán nem kéne kávét innod - mondta Olivér hangosan.
- Lili egy hulla kávé nélkül - mondta Szonja, az énektanár.
- Igen, látszik hogy még nem ismered - mondta Bia és Szonja egyszerre. Majd Robi folytatta tovább és ezt Olivér megvárrta, mert mikor elkezdett beszélni akkor a fülemhez hajolt és azt suttogta, hogy "Még". Erre a szóra a szemöldököm az egekbe szökött és próbáltam figyelni Robira, de elvonta a mellettem üllő srác a figyelmem ugyanis végig engem nézett.
- A szónokolást befejeztem, valakinek valami kérdése? - kérdezte Robi hosszú idő múlva.
- Nekem - mondta Szonja és megbeszélte a fiúkkal hogy ki mikor mettől meddig próbál.
- A ruhák hogy állnak? - kérdezte Robi tőlem.
- Behozzam? - kérdeztem.
- Ha szeretnék látni - mondta a fiúknak.
- Igen - mondták többen is egyszerre.
- Rendben - álltam fel. - Bius segítesz? - kérdeztem.
- Én is segítek szívesen - mondta Olivér.
- Egyedül is elbírok vele - vágtam oda és kimentem a teremből, majd a Fat Phoenix-et kértem meg, és jöttek is segíteni.
- Köszönöm - mondtam és beszélgetni kezdtünk a fiúkkal, a zenei ízlésünk eléggé eltér, de nagyon jó fejek és hamar oldottunk egymás társaságába, a zenéről még veszekedtünk is. Nyilván itt ők a szakértők de a rockeres stílusomat eléggé leszólták, én meg persze nem hagytam magam, a beszélgetés közbe bementünk a szobámba kihoztunk 3 állványt és visszatoltuk a 20-as terembe. Ez a Fat Phoenix, - mutattam az egyik állványra - Az MDC - mutattam egy másikra, - és itt pedig a Bytheway - mondtam és kikértem a véleményüket. - Amit fogtok most énekelni dalhoz választottam meg a világításhoz, a fényekhez, de ha mégis valakinek valami nem tetszene szóljon és még átvariálom. - mondtam és egy halvány mosolyt eresztettem az arcomra.
- Remélem az öltözési stílusod jobb mint a zenei - nevetett Tomi majd Gergő is és én is elnevettem magam.
- Babááám - ölelt át valaki hátulról, hátra néztem és Tóth Gabi volt.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Ma este mész trógerkeind, vagy futni?- kérdezte.
- Trógerkedem. - mondtam.
- Jó, de akkor hétfőn együtt futunk - mondta fenyegetően én pedig elnevettem magam.
- Rendben - tettem hozzá mosolyogva.
- Trógedkedsz? - furcsállotta Gergő.
- Valami olyasmi. - nevettem el magam és csodálkozva nézett rám.
- Egyébként csak meglesem mit hoztál össze - nevetett.
- Nem titok, vagy igen? - néztem Robira.
- Nem - rázta meg a fejét Robi.
-Na srácok, mutassátok - mondta Gabi.
- Ezen még nincs mit nézni, csak nagyon alapok - mondtam szomorúan. - Ilyenkor még nem nagyon lehet őket kiöltöztetni. - mondtam. - György a fejemet is leszedné - mondtam és Gabi elnevette magát.
- Szóval valami rockosabb produkcióra számíthatunk? - kérdezte Gabi az MDC-t.
- Nem nézted meg a dallistát? - kérdezte Robi.
- Nem - vallotta be Gabi. - tetszik, tetszik - mosolygott a fiúkra. - A Fat Phoenix hogy van ma? - kérdezte Gabi és oda lépett hozzánk.
- Kirobbanóan bunkó formában - motyogtam a fiúk pedig nevettek.
- Látom rátaláltál a társaságodra. - mondta Gabi és én is elnevettem magam. - Tetszik a táncosok ruhája - mondta Gabi.
- Nagyon jól fog illeni a számhoz. - bólintottam.
- Na megnézem a kedvenceimet is - mondta Gabi és odament a Bytheway-hez.
Addig Az MDC-vel visszavittük Tomi és Gergő és az ő állványukat is. Ők is nagyon jó fejek aranyosak. Elmentek a próbára én pedig visszamentem a terembe, ahol Gabi Bia és a Bytheway nevettek.
- Kelleni fog még? - kérdeztem az állványra célozva.
- Nem - mondta Robi.
- Akkor elviszem - mondtam és elkezdtem húzni az állványt de nem jött.
- Ne szórakozz velem mert megbánod - mondtam nevetve az alacsonyabbik srácnak.
- Poén volt - nevetett.
- Az, inkább segítenél - mondtam és nevetve ketten kitoltuk a folyosóra megtudtam a nevét, Peti, de mondta hogy Szikinek hívjam mert mindenki úgy hívja. És a negyedik tagot pedig Beninek hívják, vagyis Bencének, találkoztunk vele a folyosón, ő is segített tulajdonképpen én már semmit nem csináltam csak az utat mutattam. Nagyon jó fejek, letettük az állványt a többi 2 mellé és visszamentünk a terembe.
- 1-től mi próbálunk, jöttök kajálni? - kérdezte Ya Ou.
- Én a visszamegyek a srácaimhoz - mondta Gabi és ki is ment a teremből.
- Én megyek, megnézem a Fat Phoenixet - mondta Robi és kiment.
- Azt a két bunkót - nevettem el magam és a többiek is. - Nem normálisak - tettem hozzá nevetve.
- Az biztos - mondta Sziki.
- Na, sziasztok - mondtam.
- Nem jössz ebédelni ? - kérdezte Bia és Ya Ou egyszerre.
- Vár Alfonso - mondtam és a többiek kérdően néztek rám.
- Hidd el hogy ugyanott fog várni este is - mondta Bia.
- De  már hiányzik - mondtam. - Majd holnap, ha nem gond. - mondtam.
- Persze menj csak. - mondta Ya Ou.
- A fiúk nem várrnak - mondta Beni.
- Ő nem fiú - nevettem el magam. - Na sziasztok - mondtam és mosolyogva kimentem a teremből.
- Mi az az Alfonso ? - kérdezte valaki. A többit már nem halottam, végül is a munkám befejeződött. Meg vannak a ruhák, így megkerestem Kingát, aki szintén engem keresett és mondta hogy segítsek már neki a papíroknál, azt hittem egy fél órás-órás munka lesz, de 7-ig ott ültem a szobámba. Persze ettem is, meg kávéztam is, mindenem meg volt.
- Hát te? - kérdezte Bia.
- Mindjárt befejezem és húzok deszkázni. Kinga rám bízta - mutattam a mellettem lévő papír halomra.
- Én is kaptam, végeztem is. Ya Ou-val sétálni megyünk - jött közelebb és éreztem hogy megakarja beszélni a napját, és azt a sétát is. Így hát levetettük magunkat az űlőganitúrára és beszélgettünk, egy picit elnyúlt, mert Ya Ou már hívta Biát.
- Mennem kell, kincsem vigyázz magadra. - mondta Bia és mosolyogva fel állt.
- Szorítok drágám - mondtam és visszaültem a papírok felé, majd mikor végeztem leadtam Kingának majd vettem egy kávét, megtudtam a büfés csajszi nevét, Nomémi, Émi. Vele is beszélgettem majd hazamentem lefürödtem, átöltöztem és felvettem Alfonsot, a deszkámat, zsebre raktam a kulcsomat és a telefonomat majd elmentem deszkázni, minden este megyek, kikapcsolódásként, Gabi ezt trógerségnek hívja. De nem tudok róla lemondani, egyszerűen imádom. Mikor mentem haza vettem egy kávét és leültem a házunk előtti padra. Épp Ya Ou és Bia nevettek mikor hátra fordultam.
- Szia - szólt Bia.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk.
- Szia - köszönt Ya Ou. -  Ő Alfonso?
- Igen - mondtam és elmosolyodtam. - Édes, nem ?
- Aha - mondta bizonytalanul.
- Mutatsz pár trükköt? - kérdezte valaki a hátam mögül és meg is fordultam. Sziki és Beni és Olivér volt.
- Fiúk? - csodálkoztam.
- Ya Ou - ért jöttünk. Ma még próbálunk. - mondta Olivér.
- De azért mutatsz egy trükköt? - kérdezte Sziki.
- Aha - bólintottam és leraktam a deszkám, majd meghajtottam magam és a padot átugrottam majd mikor leérkeztem odagurultam a fiúkhoz.
- Ez kurva jó volt - mondta Beni.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Ha látnátok miket művel, annyira nem normális majd egyszer úgy összetöri magát hogy járni se tud - mondta Bia szomorúan.
- Nyugiii, semmi baj nem lesz - mosolyogtam rá.
- Aha..Persze - mondta.
- Hát biztos hogy nem egy biztonságos sport. - mondta Beni.
- De, az, ha összetudod hangolni a deszkád és a tested. Csak érezni kell. - mondtam.
- Héééé - mondta Bia. - Bezzeg őt le se szóltad hogy - mondta - "Ez nem sport, ez művészet" - utánozta a hangom.
- Ja igen - jutott eszembe és Benihez fordultam. - Ez nem sport ez művészet - mondtam és elnevettem magam és a többiek is. Majd elkezdtünk beszélgetni.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de mennem kell - mondtam mikor megcsörrent a telefonom.
- Nekünk is - mondták a fiúk és Ya Ou-ra néztek. És úgy maradtak egy ideig egyből leesett hogy ők kettesben szeretnének lenni.
- Elkísérlek titeket az autóig - mondtam a fiúknak.
- Dolgod van, nem? - kérdezte Olivér.
- Igen, de ah mindegy, ez bonyolult - mondtam és a rá álltam a deszkámra.
- Csak azért tartasz velünk hogy Bia és Ya Ou eltudjanak búcsúúúúzni? - kérdezte Sziki.
- Is - mondtam mosolyogva, majd elkezdtünk beszélgetni a beszélgetésünk hülyéskedésbe ment át, baromi jól éreztem magam, mikor láttam, hogy jön Ya Ou akkor köszöntem és eldeszkáztam majd Ya Ou kitartotta a kezét és mikor mellette elhaladtam akkor összepacsiztunk. Bia megvárt a háznál és egy finom vacsi mellett megbeszéltük hogy mi is történt Ya Ou-val a randijukon, mondta hogy Ya Ou nem az a rámenős, és neki ez nagyon jól esik, szóval ebből az jött le hogy tuti nem úgy köszönt mint a filmek végén hogy lesmárolta.
Mikor mentünk haza vetem egy kávét Bia pedig meg várt, mikor odamentem hozzá leszólítottak.
- Tudsz is? vagy csak dísznek van a kezedben? - kérdezte egy csapat srác.
- Nem tudom, hogy tudok e. De ez kurvára nem dísz - mondtam.
- Mutass valamit. - mondta egy srác.
- Rendben - vontam meg a vállam és Bia kezébe nyomtam a kávém.
- Hagyjátok már - állt elém egy srác. Barna haja összevissza állt, és kék szeme volt és mikor ránéztem elmosolyodott. ELSŐ látásra beleszerettem. - Ha akar akkor mutat, ha nem akkor nem, nem kell belekötni.
- Nem gond, tényleg, bár nem is jogos a kérdés, de mindegy - vontam meg a vállam és letettem a kezemből a deszkát és 2 - 3 trükk után pedig vissza mentem. - szeretek deszkázni, nem versenyszerűen, csak úgy. Láttátok hogy tudok  e vagy sem, döntsétek el - mondtam és egy vállrántás után Biához fordultam.
- Hé - mondta az, aki kérdőre vont, és meg fordultam. - Szerintem kurva jól nyomtad. Bocs az előzőért. Márk vagyok - nyújtotta oda a kezét.
- Lili - mondtam és összepacsiztunk.
- Ő itt Martin, Ricsi és Petya. - mondta mosolyogva. - Ő pedig - bökött a barna hajú srác fele, a lovagom *-* fele.
- Máté - mondta a srác(Máté) és elmosolyodott. Annyira édes hangja volt. Ilyen mély és aaaaaa olvadtam mikor meghallottam. És az a mosoooly.
- Ő pedig, Bia a barátnőm. - mondtam mikor felébredtem  a Máté nézéséből.
- És én megyek is - mondta Bia.
- Én is - mondtam neki. - Sziasztok. - intettem a srácoknak.
- Nem maradnál még egy picit ? - kérdezte Máté.
- Naaa, maradj -  mondták a fiúk.
- Még maradok egy picit. - fordultam Biához, erre a fiúk tapsolni kezdtek.
-  Jó szórakozást, sziasztok - köszönt Bia és elsétált.
- Mi lépünk - mondta Ricsi és Petya. - Majd holnap - intettek.
- Sziasztok - köszöntünk el majd egy nagy csend állt be. A kínos fajta. A deszkámat nézegettem Máté pedig engem, Martin és Márk pedig váltottak pár szót Ricsiékkel.
- Én már mutattam valamit, tudtok valami új és könnyű trükköt mutatni? Amit megtanulhatnék. - mondtam mikor visszajöttek Márkék.
- Gyorsan tanulsz? - kérdezte Márk.
- Fogjuk rá - nevettem el magam és a fiúk megtanítottak egy új trükkre. Persze nem azonnal, 10-11-ig hülyéskedtünk, beszélgettünk és e közbe tanultam. Nagyon jó fejek, imádom a burájukat, még rengeteget fogunk találkozni szerintem.
- Egyébként - szólt Máté - Mit csinálsz a hétköznapokban ?
- divattervező vagyok - mondtam, erre a fiúkból kitört a nevetés.
- Most komolyan, mit csinálsz? - kérdezte Márk én pedig komolyan  rá néztem.
- Amúgy már ne haragudj, de ki nem nézem belőled - mondta Martin nevetve.
- Mondja ezt a doki. - szólalt meg Máté.
- Doki? - néztem Martinra döbbenten.
- Aha,  de még kell egy év hogy végezzek és gyermek orvos leszek - mondta Martin.
- Hűű - lepődtem meg.
- És szerinted én miként dolgozom? - kérdezte Márk.
- Azt ne mond hogy nőgyógyászként - mondtam és Mátéból és Martinból kitört a nevetés.
- Nem - mosolygott Márk. - Szállodában dolgozom.
- A tulajdonosa - mondta Máté.
- Hűű - döbbentem le. - És  veled mi a helyzet néztem Mátéra félénken, az este folyamán alig tudtam ránézni mert mindig elbambultam, azzal a mosollyal és  szempárral elvarázsol...Nem tehetek róla.
- Paraszt vagyok tanyán lakom. - kezdett el énekelni  Máté és mindenkiből kitört a  nevetés. - Egyébként - mondta mikor mindenki kezdett lenyugodni a nevetéstől. - Ügyvédként dolgozom - mondta komolyan és egy óvatos mosoly jelent meg az arcán.
- Komolyan? - döbbentem le és zavarban éreztem magam a mosolya miatt.
- Aha - bólintott mosolyogva.
- Én lépek - mondta Martin.
- Én is megyek - mondtam. - Tuti nem tudok holnap fel kelni.
- Haza kísérjünk? - kérdezte Máté.
- Itt lakok - mutattam a mellettünk lévő színes házra. A fiúk pedig csodálkozva rám meredtek. - Mi az? - furcsálltam.
- Ne szivas - mondta Márk.
- Nem szívatlak - mosolyogtam.
- Mi is itt fogunk - mondta Márk és mind a 3-an megmutatták a kulcsukat.
- Csak még nem rendezkedtünk be  - mondták.
- Ha kell valami segítség,  akkor a 3.-on megtaláltok - mondtam mosolyogva.
- Köszi - mondták egyszerre.
- Örültem - mondtam és felvettem a deszkámat. - Sziasztok - köszöntem és elindultam.
- Majd még úgy is találkozunk - mondták és köszöntek, bementem a házba köszöntem a portásnak és jókedvűen a felmentem a lépcsőn, nem volt kedvem liftezni, pedig nagyon fáradt voltam. Mikor az ajtómhoz értem kinyitottam bementem, bezárkóztam leraktam a deszkám lefürödtem, átvedlettem a pizsamámba és lefeküdtem 11:02-kor aludni.Annyira jól éreztem magam este, a fiúkkal, Máté meg egyszerűen elvarázsolt.
Azok a szemek, az a mosoly, és az az összevissza álló haja, annyira aranyos,szexi és édes volt..Ő volt az utolsó gondolatom alvás előtt.

#Ordway