#Hétfő#November#15

Reggel ébresztett a drága kis telefonom, egyszerűen a pokolba kívántam volna, olyan kis gonosz hogy nem hagy aludni. Mikor sikerült megbékélnem a gondolatal, hogy nekem fel kell kellni, észbe kaptam, hogy késésben vagyok, gyorsan elvégeztem mindent a fürdőbe, felöltöztem, a táskámba beleraktam a fontos cuccaimat, majd felvettem a kabátomat, a táskámat a vállamra akasztottam, és gyorsan lementem lifttel, majd ki egy kávéért.
- Szia Lili - köszönt egy ismerős hang.
- Szia - fordultam meg és szembe találtam magam Márkkal.
- Más vagy - nézett rám mosolyogva. - Mikor deszkázunk együtt?
- Nem tudom, de még beszélünk róla. - köszöntem volna el mikor valaki átölelt hátulról a derekamnál.
- Szépség - suttogta a fülembe. - Jó reggelt.
- Neked is - adtam Máténak neki egy arc puszit. - Késésben vagyok, ne haragudjatok - mondtam és elszaladtam a buszhoz. Nem vettem kávét pedig rám fért volna, de jött a buszom és inkább buszra szálltam.
- Jó reggelt - köszöntem a portán, majd beszaladtam a szobámba. Lepakoltam és vettem egy kávét.
- Jó reggelt - köszönt Kinga.
- Jó reggelt. - köszöntem vissza.
- Gyere a 4-es terembe. - mondta mosolyogva.
- Ez nem ér, olyan friss vagy, hogy csinálod? Egyébként meg rendben.
- Időben fel kelek. - nevetett majd mindketten elindultunk a terem felé.
- Jó reggelt - léptem be és leültem Bence mellé. Tartottunk egy kis megbeszélést, ami igen elhúzódott.
- Hol találom meg, hogy mit fognak énekelni? - kérdeztem Robit.
- Még mi se tudjuk. - mondta így elmentem Kingához, aki papírokat sózott rám. Bementem a papírokkal a szobámba és hozzá láttam, majd dél körül be jött Bia és beszélgettünk. Elmesélte azt, amit tegnap nem, meg a tegnap estéjét. Aminek nagyon örülök, hogy Ya Ouval nagyon jól meg vannak. Elmentünk ebédelni is, ekkor már csatlakozott hozzánk Gabi is, az ebéd közbe pedig én és Gabi meséltünk. Majd vissza mentünk dolgozni, újra a papírok mögé bújtam, olyan 4 óra fele végeztem, és mindent leadtam Kingánál. Megkerestem a bythewayt és a fat phoenixet. Nagyon rossz, hogy már nincs versenyben az mdc... Már csak két csapat van.. Meg is találtam őket, szöveget gyakoroltak, tanultak, Végre! Van dal!
Mikor megkaptam hogy mi a két szám címe, bementem a szobámba. Épp a második dalt hallgattam, mikor Kinga benyitott.
- Szia, tudom, hogy szabadnapot adtam holnapra, de szeretném ha most haza mennél, mindenkit hazaküldök, és nem szeretném ha te itt maradnál mert holnap pihensz. Szerdán találkozunk kincsem - mondta és mosolyogva becsukta az ajtót. Hűű..Ez gyors volt. De legalább mehetek is hazaaaa. Uristen, végre! Gyorsan összepakoltam, hogy emberi módra hagyjam itt a szobámat.
- Szia - köszönt Bia.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Mi a terved ma délutánra?
- Még nincs. Neked?
- Hát megkérdezhetnéd Mátét, hogy mikor végez, és ha mondjuk nem most akkor ráérnél velem vásárolni?
- Uumm..csajos vásárlás? - néztem rá csillogó szemekkel.
- Igen, igen. - mosolygott.
- Mehetünk - nyúltam a kabátomért.
- Máté? - kérdezte.
- Mindig sokáig dolgozik, meg holnap az egész napot együtt töltjük. Szóval - mondtam.
- Az aulában várlak. - mondta Bia.
- Jó-jó. - mosolyogtam rá. Felvettem a kabátomat a táskámat a vállamra akasztottam és kimentem az aulába.  Miközben Biára vártam csörgött a telefonom. Ismeretlen szám..
- Hallo? - szóltam bele.
- Szia, képzeld, valaki itthagyott egy borítékot, benne egy kinccsel. - szólt Máté.
- Igen? - nevettem el magam.
- Nem tudod ki lehet? - hülyéskedett.
- Hát .. - mondtam. - A mikulás?
- Novemberbe?  - nevetett Máté.
- Milyen kincs van benne? - érdeklódtem.
- Csak egy papír. - mondta Máté.
- Málna illata van. - mosolyogtam.
- Köszönöm kincsem - mondta.
- Így legalább elérsz. - mosolyogtam. - Egyébként - mondtam. - Végeztem, de Biussal vásárolni megyünk.
- Oké. - mondta.
- Nem gond? Csak mert te minden idődet rám pazarolod..
- Pazarolom? Kincsem, te jól vagy? Menj, szórakozz, nem kell elkéreszkedned.
- Mikor végzel?
- 7-8 körül, most van az egyik tárgyalásnál szünetem. Hova mentek vásárolni?
- Nem tudom, engem jobban érdekel, hogy áll még e a holnap?
- Igen, már mindent elrendeztem. Meg ezért is hívtalak. Várj - mondta. - Erik, mindjárt megbeszéljük. - mondta - Itt vagyok, szóval arra gondoltam, hogy Egerbe lemehetnénk és ott aludnánk, szóval ma, olyan 8 körül indulnánk. - mondta és éreztem hogy nem nagyon figyelide.
- Oké, majd hívj ha végeztél, 8-ra összerakok egy váltás ruhát. Menj nyugodtan, tudom hogy zavarlak.
- Visszahívlak, ígérem. Szia - köszönt és nekem kellett kinyomni mert máris halottam hogy másról beszél. Majd a portáshoz léptem és aláírtam a papírokat. És mikor Bia is végzett elementünk vásárolni, ritka alkalmak egyike mikor kettesbe vásárolunk.
Rengeteg mindent vettünk, mindketten vettünk sálakat, cipőket, felsőket, nadrágokat.
- Imádok veled vásárolni. - mondta Bia.
- Tudod, hogy én is, uristen, ide menjünk be. - álltunk meg egy táska bolt előtt.
- Oké, de még bemegyünk a masikba is. - mondta majd bementünk a boltba, épp kiszúrrtam egy gyönyörű táskát mikor csörgött a telefonom. Máté hívott.
- Szia - szóltam bele.
- Szia, mit csinálsz?
- Épp egy táskát nézegetek.
- Ah, érdekfeszítő. - nevetett. - Megyek még a munkahelyemre, utána meg egyből haza, szóval majd indulhatnánk.
- Rendben. Majd hívlak, ha haza értem.
- Lerázol egy táska miatt? Jol van. - mondta.
- Mi? Nem, dehogyis.
- Jó szórakozást. Szia - mondta és kinyomta.
- Ez bolond - nevettem.
- Menjünk? Azért hívott?
- Nem, csak hogy..még van egy kis dolga, de utánna megy haza és hogy indulhatnánk. - mondtam.
- Oké, akkor át megyek a másik boltba, addig válogass. - mosolygott.
- Rendben - bólintottam és úgy döntöttem hogy megveszem azt a táskát, de utána megláttam mégegyet és elkezdtem gondolkozni, hogy mekyik legyen. Majd az elsőnél döntöttem, és azt vettem meg. Mikor kiléptem a boltból Bia már a padon várt. Mikor kiléptünk az épületből leintettünk egy taxit és haza mentünk. Kifizettük, majd kiszedtünk minden csomagot belőle. Majd elköszöntünk egymástól és mindketten felmentünk a lakásunkba. Olyan jól éreztem magam Biussal, imádok vele lenni, de mindig. Majd a szatyrokból kipakoltam és megcsörgettem Mátét de nem vette fel, csak hangposta jelentkezett. Tovább pakoltam a cuccaimat. Majd hirtelen nem csak a rádió volt háttérzaj hanem a telefonom is megcsörrent. Gyorsan odarohantam és felvettem.
- Szia - szóltam bele.
- Halihooooon Hol tartasz a pakolással? - kérdezte Máté.
- Még el sem kezdtem, de mindjárt kész. - mondtam Máté pedig nevetett.
- Most értem haza - mondta és az ablakhoz léptem majd elkezdtem integetni az ablakból Máténak. - És - nevetett, meg visszaintett - Szóval aki hamarabb kész van, ő csörrgeti meg a másikat. És akkor indulhatnánk.
- Oké, Már várom.
- Én meg téged. - mondta és elmosolyodtam.
- Szia - mondtam és letettem a telefont majd a fürdőbe siettem készülődni. Hajat mostam, megfürödtem, majd megszárítottam a hajam, gondolkoztam,hogy fogjam e össze, de inkább nem tettem. Kiengedve hagytam és hozzá választottam egy bőrszínű szoknyát, de mivel nagyon hideg volt kint, muszáj voltam egy hosszúujjú felsőt is felvenni. Majd a cipős szekrényemhez fordultam, mikor csengettek.
- Jövök - kiáltottam, közbe megfogtam egy börszínű magas sarkút. Majd kinyitottam az ajtót, Máté volt.
- Szia - mosolyodott el.
- Szia - köszöntem izgatottan.
- Hol tartasz? - kérdezte.
- Már csak össze kell pakolnom. Segítesz?
- Aham, - mondta miközbe ledobta a "vans" táskáját a konyhában. - Mit segítsek?
- Hogy mit pakoljak oda. - vettem fel a fekete táskámat.
- Holnapi ruha, meg egy fürdő ruha.
- Fürdőruha? - kérdeztem csodálkozva.
- Nem mondok semmit. - mondta miközben hátulról átölelt a derekamnál.
- Így soha nem fogunk elindulni - nevettem mikor Máté puszikat nyomott a nyakamra.
- Igaz. - mondta szomorúan.
- Sietek - ígertem meg majd a táskámba összepakoltam a ruháimat. - Hoznál egy cipőt, ott van a bejárati ajtónál egy szekrény, ott vannak a cipőim.
- Jézusistenem' - halottam ahogy ledöbbent. - Mi ez a gyüjtemény?
- Csak odáig vagyok értük. - nevettem el magam. - Melyik legyen?
- Én nem tudok választani..- mondta még mindig ledöbbenve.
- Most mi az? Nem édesek? - mondtam miközbe válogattam a cipőim közt.
- Fehér? Vagy fekete? - kérdeztem.
- Fehér. - rántott vállat.
- Oké - bólintottam majd beleraktam a táskámba, felvettem a fehér kabátomat és felvettem a cipőmet.
- Két ugyanolyan cipőt hozol el? - furcsálotta.
- Ez börszínű. - magyaráztam.
- Az meg fehér - értetlenkedett.
- Akkor legyen a fekete?
- Nekem mindegy - tette fel a kezeit maga elé védekezés képpen.
- Oké - nevettem, majd kicseréltem a cipőt. - Mehetünk. - mosolyogtam rá ésma vállamra akasztottam a táskámat.
- Végre. - mondta majd bezártam az ajtót, átölelt a derekamnál és beültünk a kocsiba.
- Fél úton majd megállunk tankolni, akkor, vagy majd ott együnk? Mennyire vagy éhes? - kérdezte mikor elindultunk.
- Nem vagyok éhes - mondtam és megcsörrent a telefonja. Megnézte hogy ki az és félre rakta.
- Nem veszed fel?
- Nem, - rántotta meg a vállát.
- Miért?
- Mert Nándi az.
- És? - csodálkoztam.
- Nyílván munkaügyben telefonál.
- Jaa. - mondtam de egyáltalán nem értettem. - És az baj?
- Ma igen, nem akarok dolgozni, meg holnap se. - mosolygott rám.
- Oh - pusziltam meg az arcát. Majd beszélgettünk, nevetgéltünk, nagyon jól éreztük magunkat, szerintem ő is. De közbe mindig csörgött a telefonja. Állandóan Nándi hívta. Olyan 10-11 óra között oda is értünk a hotelbe. Bambara. Annyira jól nézett ki.
- Nándit visszahívom, addig bejelentkezel? - kérdezte.
- Igen - mosolyogtam és átnyújtott egy olyan papírt amin rajta volt minden információ a bejelentkezéshez, oda sétáltam a pulthoz, majd átnyújtottam a papírt egy köszönés kíséretében.
- Jó szórakozást hölgyem. - mondta a nő és átnyújtotta a kulcsot.
- Köszönöm - mondtam és kimentem Mátéhoz, aki hozta a táskámat.
- Tádáám - mutattam a kulcsot.
- Ügyes - mosolygott.
- Sikerült elérni?
- Nem vette fel - mondta de nem igazán izgatta a dolog. Felmentünk lifttel a második emeletre. Megkerestük a 18-as szobát, leraktuk a táskákat és a kabátokat, majd lementünk vacsorázni.
- Éhes vagy már? - kérdezte mikor leértünk az aulához és a bal keze végig a derekamon pihent.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Komolyan nem? Mikor ebédeltél?
- 11  körül.
- Annyira nem dijjazom, hogy ilyen keveset eszel - rázta meg a fejét szomorúan és csörgött a telefonja.
- Vedd fel, addig foglalok asztalt. - mosolyogtam rá.
- Nincs kedvem felvenni.
- Szegény Nándi..- sóhajtottam , erre Máté megpuszilta az arcom és felvette a telefont. Bementem az étterembe.
- Jó estét hölgyem, egy személyre? - csodálkozott.
- Nem, kettőre, később fog csatlakozni. - mosolyogtam.
- Rendben, belülre, vagy a teraszra szeretnének ülni?
- Teraszra. - bólintottam mosolyogva.
- Peti ! - szóltak a férfinek.
- Mindjárt, csak az adztalhoz..
- Hagyjd csak, majd én. - mondta egy öltönyös férfi.
- Köszönöm uram. - mondta Peti, erre Máté jelent meg melettem.
- Itt vagyok - mondta szomorúan. És követni kezdtük a férfit, aki az asztalunkhoz vezetett minket.
- Parancsoljanak, Péter mindjárt felveszi a rendelést - mondta.
- Köszönjük. - mosolyogtam rá, majd elment. Mátéval helyet foglaltunk.
- Mi a baj? - kérdeztem, mikor fel se vette az étlapot, csak lassan körbekörbe nézett.
- Beszéltem Nándival.
- És? - mosolyogtam.
- Rossz hírt közölt.
- Ugye nem kell haza menned..-szomorodtam el.
- Nem - mondta és egy mosoly jelent meg az arcán.
- Akkor meg semmi baj.
- De - bólintott - itt van apám, Nándi figyelmeztetni akart.
- És nem akarod hogy meglásson? - furcsálottam.
- Én nem szeretném őket látni.. Bár szivesen eldicsekednék veled - mosolygott és elkövettem egy hibát, belenéztem a szemébe, abba as két gyönyörű szempárba, teljesen elolvadtam, szóhoz se jutottam, csak pirultam és mosolyogva lehajtottam a fejem. Majd rendeltünk, ettünk. Közbe pedig nagyon jól szórakoztunk.
- Kérnek még valamit? - kérdezte a pincér amikor végeztünk a vacsorával.
- Nem, köszönjük. - mondta Máté és felálltunk. Kimentünk az aulába és utánunk jött két lány.
- Várjanak, kérem - mondta az egyik, erre hátrafordultunk.
- Igen? - fordultunk hátra nevetve.
- Judit vagyok, ő pedig Gyönyi. A főnökünk beszélni szeretne önökkel. - mondta kicsit bártortalanul.
- Rendben - mosolygott Máté. - Mikor?
- Megvárnák az aulába? - mondta az egyik lány.
- Persze. - bólintottunk, majd leültünk az ülőgarnitúrára.
- Köszönjük. - mondták egyszerre. - Jó szórakozást - köszöntek el.
- Szerinted miért akarnak velünk beszélni? - kérdeztem mikor kezdte abbahagyni a csikizést.
- Biztos elálitottad valakinek a lélegzetét a szépségeddel. - suttogta Máté, a karjaival egyreközelebb húzott én pedig elnevettem magam.
- Nem vagy normális. - ráztam meg a fejem.
- Kössz - vágta be a durcát és már egyik keze sem ölelt át.
- Naaa, durcika. - puszilgattam az arcát.
- Megtudnám szokni ezt a kényeztetést - mondta majd az egyik kezével átölelt, én pedig a fejemet a vállára hajtottam.
- Mit terveztél amugy? - kérdeztem mosolyogva.
- Ma este, ha van kedved lemehetnénk a fürödni egy kicsit, majd alszunk, és holnap pedig azt csinálunk amihez van kedved. Megnézhetjük a várat, vagy a minarett, vagy itt maradunk és elfoglaljuk magunkat. - rántotta meg a vállát.
- Uuuuuuuuu, holnap menjünk el a várba - csillant fel a szemem.
- Jojoo.-nevetett.
- Meg amugy a minarett is csábít..
- Vagy csináljuk úgy, hogy felmegyünk a minarettbe, utána meg a várba, ez a két program teljesen összefér - mosolygott Máté.
- Dejóoo-harapdáltam a szám szélét.
- Uriiiiiiisteeeeeeen - állt meg mellettem egy tizen éves lány. - Horvát Liliii. - csodálkozott.
- Ismerjük egymást? - kaptam fel a fejem Máté válláról.
- Te engem biztos nem,de én mindent tudok rólad - mondta és hirtelen tiszta fehér lett. - Imádom ahogy felöltözteted a versenyzőket, meg a saját terveidből minden ruha meg van. Imádlák. - mondta mosolyogva.
- Oh, aranyos vagy. - mosolyogtam rá.
- Már ketten csodálunk - adott Máté egy arc puszit - mindjárt jövök emelte fel a telefonját szomorúan.
- Hű, még egy lap sem írta hogy van barátod.. - csodálkozott a lány.
- Nem egészen a barátom, még csak úgy ismerkedünk. - mosolyogtam rá.
- Hihetetlen hogy itt vagy, pont itt! És velem beszélsz - kezdett vissza térni a színe.
- Szonja, gyeremárrrr - szólt egy pár évvel idősebb srác.
- Megmutathatom a szobámat? Mit csinálsz itt? Mennyi ideig leszel itt? Uristen ne haragudj nem akarlak zavni, de Te itt,én meg itt! Ésssssss. - mondta a lány csodálkozva.
- Jol van, nyugodj meg, semmi baj, ugyanolyan ember vagyok mint te, semmivel sem különb.
- Dehogynem, csodásak a ruháiddddddd.!
- Köszi - mosolyogtam.
- Meddig leszel itt? - kérdezte Szonja. - Mit csinálsz itt?
- Héé, kincsem, mit csinálsz? Miért zaklatod a vendéget?
- Nem zaklat. - mosolyogtam a pasasra. - Egyébként holnap délutánig maradunk. Csak pihenünk. - mosolyogtam Szonjára.
- Valahol már találkoztunk? Olyan ismerős.. - mondta a férfi. - egyébként Bence vagyok - nyújtotta a kezét.
- Horvát Liliiiiiii - bökte oldalba Szonja Bencét.
- Jaaa - csapott Bence a homlokára. - A lányom szobájának a faláról.
- Apaa - szólt rá Szonja.
- Megnézed a szobámat? Milyen divat lapokat olvasol? - kezdett el bombázni Szonja újabb kérdésekkel.
- Nyugodj meg, mi lenne, ha megadnám valamilyen elérhetőségemet és akkor tudnék minden kérdésedre válaszolni. - mosolyogtam rá.
- Uramisteeeeeeeen - ugrándozott Szonja.
- Tök magnak mi baja van? - jött oda a srác aki szólt Szonjának hogy menjen már.
- Találkoztak. - mondta Bence. - Mindjárt jövök.
- Ohom, a csinos kis model - mosolygott a srác.
- Sajnálom, de csak Lili - nyújtottam oda a kezem.
- Balázs. - kezdte felhúzogatni a szemöldökét.
- Máté - nyújtotta oda a kezét Máté és eréjesen bemutatkozott.
- Oh - nevettem e közbe pedig Mátéék kezet fogtak, majd Szonjával elkezdtünk beszélgetni.
- Tessék - nyújtottam át az email címem.
- Uramisten, Köszönööööm - ölelt meg Szonja.
- Nincs mit.
- Ugye majd válaszolsz is rá?  - kérdezte és felnézett.
- Persze, csak ne haragudj ha nem azonnal. - mosolyogtam rá, és elköszöntek mindannyian.
- Ez furi volt.. - néztem rá Mátéra.
- Rajongóid vannak, csodálóid.! - hülyéskedett és a hangját is eltorzította.
- Naaa - löktem oldalba.
- Menjünk fel? - kérdezte normális hangon.
- Nem megyünk le fürdeni? - kérdeztem.
- Van kedved - puszilgatta a nyakam.
- Van.van. - bólintottam.
- Akkor mehetünk - ölelt át Máté a derekamnál.
- Lili - szólt valaki és megfordultunk. - Képet kérhetek? - kérdezte félénken Szonja.
- Öhm - jöttem zavarba - Persze.
- Csinálsz rólunk? - néztem Mátéra.
- Persze. - mondta és adott egy arc puszit. Majd lefényképezett minket.
- Köszönöm, jó szórakozást. - köszönt el Szonja.
- Köszi. - mosolyogtunk rá.
- Na nyomás az emeletre mielőtt leszólít még valaki. - suttogta Máté a fülembe és felkapott az ölébe.
- Naa - nevettem. - Máté, szoknya van rajtammm.
- Oh, te szegény, most mitcsináljak? - torzította el a hangját. és szórakozva felmentünk a szobánkba.
- Itt már le teszel? - nézztem rá.
- Akkor túl messze lennél. - mondta és leültünk az ágyra.
- Akkora baj? - furcsálottam.
- Nekem igen. - mosolygott, és puszit nyomott az orromra. Belepirultam és harapdálni kezdtem a szám szélét.
- Nézzünk inkább filmet? - kérdeztem moslyogva.
- Amit csak szeretnél. Nekem mindegy. - mosolygott és egyre közelebb hajoltam, és ő is, de megcsörrent a telefonja, látszott rajta hogy nem tetszik neki ez a dolog így hát adtam neki egy arc puszit ő pedig kiengedet a karjai közül. Míg telefonált bementem a fürdőbe és átvettem a fürdőruhámat. És egy köntösbe kiléptem. Még mindig telefonált, de az érkezésemre felfigyelt és elmosolyodott, így hát leültem a fotelbe és várrtam míg befejezi a telefonálást. Elővettem a telefonomat és válaszoltam az sms-ekre amit anyától, apától és Biától kaptam.
- Ezek szerint nem filmezünk - suttogta a fülembe és puszilgatta a nyakam.
- Ninvcs kedved lemenni? Mert akkor átöltözöm.
- De, van kedvem, egy perc és kész vagyok. - mondta és bement a fürdőbe átöltözni. Bia sms.ére válaszoltam legelsőnek, majd a szülőkére. Elküldtem mindent mikor Máté bement a fürdőbe, Bia hívott mikor öltözött.
- Szia cica - szólt a telefonba.
- Biuss, miújság?
- Ya Ouval jól megvagyunk, anyámék végleg elvállnak, most közölték, aztán Oliért olvadoznak a rajongók, A mentorok bevannak sózva, a versenyzők is megvannak őrülve, eseményt esemény követi, de veletek mi van? Holnap ha jöttök haza, akkor az úton hívj fel és mesélj, szerdán nem megyek be dolgozni, mert anyáék tartanak egy ebédet. Így hazafele muszáj vagy felhívni. - mondta, és kb a közepén ki jött Máté a fürdőből, vagyis csak úgy halottam, látni nem láttam.
- Persze, te leszel az első akit hívlak.
- Ohom, megtisztelő, na puszillak. Szia - köszönt.
- Szia szivem, jóéjt - köszöntem. Majd Bius kinyomta a telefont.
- Szivem ? - szomorkodott Máté viccelődve.
- Bia volt - mosolyogtam rá.
- Tudom - mondta mosolyogva - mehetünk?
- Persze - raktam le a telefont majd Máté bezárta az ajtót és átkarolva lementünk a fürdő részébe. Gyönyörű volt, minden medence körül gyertyák voltak, és sötét volt, épp hogy volt egy kis hangulat világítás.
- Hű - léptünk be.
- Tetszik? - mosolygott Máté.
- Nagyon-nagyon-nagyoooon! - néztem körbe.
- Melyikbe menjünk be?
- A barlangosba. Nagyon édes. - vettem le a fürdőköpenyt, meg Máté is, és belementünk a vízbe, olyan jó volt belemártózni. Rásimultam Máté hátára, ő pedig törpejárásba húzott és kerestünk egy üres helyet. Nagyon jól szórakoztunk, bementünk a szaunába is, nekem kevésbé tetszett, de Mátéval voltam és nagyon jó volt. Rengeteg mindent tudtam meg róla, de közben nagyon jól szórakoztunk. Olyan éjfél, egy óra között felmentünk a szobába. Átöltöztem a fürdőbe pizsire, majd megszárítottam a hajam.
- Nem baj az ha vizes..gyere már - szólt Máté.
- Mindjárt - szóltam, de még a fele sem volt megszárítva. Már majdnem kész voltam mikor Máté felpucéron megállt a fürdő ajtajában. Karba tett kézzel az ajtó félfának támaszkodott.
- Nélküled nem tudok aludni.. - mondta és végig engem nézett.
- Dehogynem, tegnap is úgy aluttál el meg azelőtt is és azelőtt is és..
- Felfogtam - szakított közbe, hátulról megölelt, kihúzta a hajszárítót e közben pedig ismét finom csókjait élvezhettem, Mindig kirázott a hideg ha az ajkai elhagyták a nyakam, persze jó értelembe.  Majd lekapcsoltuk a villanyt és ledőltünk az ágyra egyszerre.
- Ki fogja a villanyt lekapcsolni? - kérdeztem miközben engem is betakart Máté.
- Biztos hogy nem engedlek el. - nevetett és szorosan hozzám bújt.
- De én így nem tudok aludni - mondtam - és kiakartam szabadulni a karjai közül, de nem sikerült majd csikizni is kezdett, végül ő kapcsolta le a villanyt. Megvártam míg Máté lefekszik, átölelt én pedig a mellkasára tettem a fejem és beszélgetni kezdtünk. Komolyabb dolgokról. Majd kilyukakdtunk egy érdekesebb témánál, a szülőknél. Majd mindketten az oldalunkra feküdtünk és egymás felé fordultunk. Máté elkezdett mesélni az anyukájáról, majd én meséltem a szüleimről. Végül Máté az apukájáról. Elsőnek nyugodtan beszélt, róla, majd áttért arra a rérszre mikor elválltak a szülei. Nagyon mérges lett a végére, mondtam neki hogy nem muszáj elmondania, de ő elszerette volna mondani, hogy mennyire és hogy min vesztek össze. Fontosnak tartotta hogy elmondja. Mikor kezdett ideges lenni szorosan hozzábújtam, és úgy hallgattam tovább.
- Egyébként megszeretnéd őket ismerni? - kérdezte hosszú idő után.
- Csak ha te szeretnéd hogy ismerjem őket. - mosolyogtam rá.
- Oh te - ölelt magához, és puszikat adott a nyakamra.
- Álmos vagyok egy picit, alszok jó? - néztem rá.
- Persze. De ne számíts arra hogy elengedlek.
- Jó éjt - adtam neki egy arc puszit, majd magához ölelt.
- Neked is szépségem - adott egy puszit, és belemerültem a gondolataimba, végül is én vagyok a legszerencsésebb ember, mindenem meg van.